Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
IV. A katonaság eltartásának problémái Pest megyében a 18. század első felében - IV.4. Az ingyenmunkához és várak ellátásához kötődő problémák
elő, másrészt a várparancsnokok nem tartották tiszteletben az aratás és szüret idejére kijelölt munkasziinetet. Legfeljebb a vasár- és ünnepnapokon végzett munkától tekintettek el.914 Harmadrészt azokat a megyéket, amelyek készpénzt fizettek a munkavégzés helyett, legfeljebb 3 Ft 50 dénár térítésre kötelezték a törvények.91’ A nagy sietség hátterében meghúzódó okokat legfeljebb találgathatjuk csupán; előfordulhat, hogy a császári hadvezetés fel akarta készíteni a várakat egy váratlan török támadás elhárítására. A harcok befejeződése után sem csökkent a megyére nehezedő nyomás, mivel az új budai parancsnok, Löffelholz 1718-ban 4312 Ft-ra tartott igényt ugyanezen a címen.916 Az 1720-as évekből a korábbinál lényegesen kevesebb adattal rendelkezünk az ingyenmunkáról. A várparancsnokok a munkások napidíjaként 1725-ig 9 krajcárt követeltek,917 * de az éves megváltás összege 1728/29-re 1299 Ft 34 krajcárra csök- kent.9,s A gratuitus labor teljesítésének felügyelete részben a Helytartótanácshoz, illetve a megalakult Tartományi Biztossághoz került.919 Ezért 1728-ban előfordult, hogy a megye nem állította ki a munkásokat a várparancsnok utasítására, hanem csak a Helytartótanács rendeletére.920 A szüret idején esedékes munkamentességet azonban ekkor sem tartották tiszteletben, bár ezt ekkor a közgyűlés is elfogadta, mivel cserében ígéretet kapott a parancsnoktól arra, hogy november 1-je után nem végeztet munkát az erődben.921 A Helytartótanács 1727-ben a törvényben rögzített munkaszünet fenntartására már odafigyelt, de a kormányszerv utasításai nem tartalmaznak utalást arra, hogy a portánkén- ti tizenkét napban meghatározott szolgáltatási limitre tekintettel kellett-e lenni.9'2 Az 1728/29. évi országgyűlésen hiába született egyezség az ingyenmunka megváltásáról, és foglalták a megállapodás pontjait az 1730. évi regulamentumba, mivel a budai várparancsnok 1730 augusztusában is igényt tartott a szolgáltatásra. Mágocsy Mihály alispán azonban a kérés teljesítését a leghatározottabban visszautasította.923 Ezt követően a gratuitus labor természetbeni szolgáltatásának kötelezettsége megszűnt. A váraknál végzett munkára ezt követően rabokat vezényeltek,924 bár a 914 Az 1717. évi gyakorlat arról árulkodik, hogy a nyári félév 184 naptári napjából 152-re követelték az ingyenmunkát. Ebből arra lehet következtetni, hogy báró Stom csupán vasárnapokon és az egyházi ünnepeken nem tartott igényt a munkára, az aratás és szüret idejére rendelt munkaszünetet nem tartotta tiszteletben. 915 CJH CD. 1659. évi CXXX. te. 4. §. 916 Borosy, 1991. 785.1-egeszta. 917 BOROSY-KlSFALUDY-SZABÓ, 1993. 1599. regeszta. A források a kézimunkások napi 15 dénáros (= 9 krajcár) béréről tesznek említést, illetve arra utalnak, hogy a budai várparancsnok ekkor még nagyobb összegre tartott igényt. 9IS Borosy—Kisfaludy, 2802. regeszta. 919 BOROSY-KlSFALUDY-SZABÓ, Í993. 1601., 1603., 1673. regeszta 920 Borosy—Kisfaludy, 2373. regeszta 921 Borosy—Kisfaludy, 1914. regeszta 922 Borosy—Kisfaludy, 2189 és 2242. regeszta. A Helytartótanács 1727. augusztus 29-én kelt levelét lásd. PML IV. 1-a/l. 13. k. 925-926. p. 92> piviL jy 23. b/3. rendezetlen csomó. Mágocsy Mihály levele, Rátót, 1730. augusztus 6. 924 MOL C 20. Pest megye közgyűlése a Helytartótanácsnak. 1732. augusztus 18. 156
