Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)
III. A magyar rendiség és a regulamentumok - Összegzés
Végezetül javasolták a kihágások bejelentési határidejének meghosszabbítását, hogy a lakosság mentesüljön az esetleg helyben maradó katona bosszújától, de ebbe Bécsben nem egyeztek bele/’17 Az 1751. évi országgyűlés több esetben is megkönnyítette, illetve egyszerűsítette a lakosság életét. Az adóemelés hatásának ellentételezésére megszűnt a katonai egységeknek korábban ingyenesen nyújtott előfogat. Az 1729 óta az ingyenmunka megváltására fizetett összeg behajtását szintén megszüntették, mivel a megajánlott 3 900 000 Ft-os contributio összegébe ezt a közterhet is belefoglalták. A tiszteknek járó tüzelő mennyiségének csökkentése, valamint a nyáron fizetendő adóhányad megemelése szintén a diéta érdekérvényesítő képességét példázza. Mindemellett meg kell említeni, hogy az előfogatokért járó ellentételezés összege messze alatta maradt a kívánt összegnek, és a tiszteknek járó tüzelő értékét nem számították az adóba. Az 1751-ben megalkotott regulamentum a következő száz esztendőben alig változott, így az országgyűlés a megállapodásban rögzített szöveggel az elkövetkező évszázad mindennapi életét is meghatározta. Összegzés A 17. század végén a felszabadító háború évtizedében olyan létszámú hadsereg eltartása szakadt az ország nyakába, amelynek ellátása súlyos teherként nyomta az adózó lakosságot egyrészt a folyamatos háborús viszonyok miatt, másrészt a megfelelő intézményi apparátus hiánya miatt. Felső-Ausztriában ugyanis már a 16. század végére kialakult a rendi biztosság rendszere, amelynek feladata a tartomány területén állomásozó katonaság elszállásolásának és a vonuló katonák menetirányának és kíséretének megszervezéséből állt.617 618 Magyarországon hasonló hivatal felállításának gondolata csak a 17. század utolsó éveiben vetődött fel, és az intézmény szervezeti formája csak 1723-ban véglegesült. A bő ötvenesztendőnyi rendi gyűlés napirendjébe történő betekintés azt a benyomást kelti az érdeklődőkben, hogy a bécsi udvar a magyar ügyek megtárgyalását alapvetően hadbiztossági kérdésnek tekintette, egyrészt mivel az országtól követelt adó mennyiségét a Hadbiztosság tájékoztatására alapozva határozta meg az Udvari Kamara.619 620 Másrészt mivel I. Lipót és III. Károly uralkodásának éveiben az uralkodót a Hadbiztosság tisztviselői képviselték az országgyűléseken: 1698-ban Maximilian Breiner) hadbiztossági adminisztrátor, 1711-ben Schlick, 1715 és 1721 között Thürheim és 1722/23-ban, valamint 1728/29-ben Nesselrode főhadbiztosok helyettesítették a királyt. Ők személy szerint érdekeltek voltak hivatali munkájuk megkönnyítése miatt abban, hogy az udvar megkapja a minimálisan szükségesnek vélt adóösszeget. Az uralkodó a 17. században rendszerint a szükségesnél jóval többet, akár 50%-kal is nagyobb összeget követelt az országgyűlési rendektől.6''0 A tartományok alkupozíciója azonban a 617 MOL C 32 Idealia No. 12. 10. r. és Regulamentum 1751.G 2. r. 618 Stauber, 214. o. skk. 619 Mensi, 13. о. 620 Haselsteiner, 149. о. 44. jegyzet.
