Schramek László: Az állandó hadsereg eltartásának kérdései a 18. század első felében Pest megye példáján keresztül - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 7. (Budapest, 2011)

III. A magyar rendiség és a regulamentumok - III.5. 1722-1723. évi országgyűlés

jogát,532 miszerint az adófizetőket bármilyen szállítási vagy élelmezési feladat teljesítésére kizárólag a Provinciális Commissariatus utasításával lehet kötelezni.533 Ez a rendelet végleges szövegében is helyet kapott.534

A nemesség több esztendő óta küzdött azért, hogy a hadiadó egy részét visz- szatarthassa a katonai kihágások ellentételezésére. Az 1719. évi concursus e területen részeredményt ért el, ezért a diéta résztvevői ismét megfogalmazták kérésüket, miszerint a contributio éves összegének ‘Л-ét óhajtották a nyári félévre a rendi pénztárakban hagyni, amelyet Nesselrode535 is némi változtatással támogatott.536 A király végül a kértnél kisebb hányad, a hadiadó 1/6-ának utólagos kifizetését engedélyezte, hogy az pénzalapot képezzen a kihágásokjóvátételére.537

A katonai adóbehajtásokkal kapcsolatban két észrevételt fogalmazott meg a diéta: a követek egyrészt ragaszkodtak a Tartományi Biztosság részvételéhez az eljárásban; másrészt kérték, hogy a kivezényelt katonák létszáma a hátralék mértékével álljon arányban. A módosításokat a király elfogadta, így azokkal a rendeletet kiegészítették.538 539

A rendek indítványozták, hogy a katonáknak rangjuktól függetlenül tiltsák meg a vadászatot az orszgában, de 111. Károly a kérést elutasította, mivel a tisztjeit is tartotta ugyanannyira, mint a magyar nemeseket. A király álláspontja szerint csupán akkor várható e területen a szabályok változása, ha az országgyűlés törvényt alkot a magyar nemesség vadászati jogának szabályozásáról.534 E tárgyban ekkor a rendek már nem alkottak újabb törvényt, ezért a vadászati tilalom a katonai szabályzatból kimaradt.

Az országgyűlés bő egy esztendeig ülésezett, és a szabályzatban számos módosítást sikerült végrehajtania, amelyek közül a két legfontosabbnak a természetbeni élelmezés megszüntetése és az adó egy részének nyári félévi kifizetése tekinthető. A diéta és az uralkodó tárgyalásainak eredményét tartalmazó regulamentum szövegét kinyomtatása előtt a rendek számára az országgyűlés egyik utolsó ülésén felolvasták,

532 MOL N 51. Lad. M. Fase. BB. No. 151. 3. r-v.

5,3 Erről lásd korábban a II. 2. i. fejezetet.

534 PML IV. 91. 31. tétel 9. r.

5j5 Hennann Franz Johann Nesselrode (1671-1751) karrierje a hadseregben ívelt magasra, a táborszemagyi rangig emelkedett, tanácsos és kamarás lett. megszerezte a magyar és az osztrák indigenátust. (Id. NDB XIX. 73. o.) Katonai előmenetelét (ld. Schmidt-Brentano, 68. о.) Az 1722/23. évi országgyűlés idején a Habsburg Monarchia főhadbiztosa volt. (MOL A 1. 1723/No. 6. 17. r.)

536 A nemesség kérése: MOL N 51. Lad. M. Fasc. ВВ. No. 156. Nesselrode véleménye: „ulterius instandum propter faciliorem exigibilitatum quanti, et complanandorum complanationem admitteretur, quatenus quartalitas ejusdem quanti per 12 menses juxta etiam benignae suae Maiestatis resolutionem per miseram plebem successive exolvi possit.” A nemesség igénye Uo. „[...] respectu emergendorum nefors excessuum et ut veluti praemissum est facilius quantum sensim exolvi possit, et laesis satisfactio dari valde congruum esse, ut quarta pars quanti maneat per menses aestivales solvenda.”

537 PML IV. 91. 31. tétel 3. v.

53s MOL N 51. Lad. M. Fasc. BB. No. 151. 6. v. PML IV. 91. 31. tétel 12. v.

539 Saychó, 388. о.

102