Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - A Rákóczi szabadságharc egészségügye
KAPROSCZAY KAROLY A hadsereg főparancsnoksága szorgalmazta a hadi utak mentén az ispotályoknak, a patikáknak és a betegháznak alkalmas épültek építését. A törökök ellen vívott felszabadítási hadműveletekben a szövetséges császári főparancsnokság is utasította a bécsi haditanácsot orvosok és sebészek alkalmazására, sebesültszállításra alkalmas szekéroszlopok megszervezésére, valamint tábori kórházak felszerelésének biztositására. Erekre a feladatokra a ferences illetve a betegápolásra „szakosodott” irgalmas rend volt hivatva, akik 1686-ban, Buda ostroma idején felállítottak egy nagy tábori kórházat, biztosították a betegek ellátását, az élelmezésüket és az ápolásukat. Mindez igen fontos volt a szövetséges haderőnek. Valóban ez ösztönözte az esztergomi érseket, Széchenyi Györgyöt, a katonai egészségügyet fejlesztő alapítványok megtételére. A Rákóczi-szabadságJnuc egészségügye Általában a katona-egészségügy „szűkös” keretmetszetét jelentette, hogy csak a saját katonáival foglalkozott, csaták után közömbösen hagyta ott az ellenség sebesültjeit, legfeljebb lemészárolt minden foglyot és sebesültet, mint 1686-ban Buda visszavételénél tette. A Rákóczi-sZabadságharc egészségügye sok tekintetben hasonlított az európai képhez, sok vonatkozásban pedig egyedülálló volt. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadság- harc katonai egészségügyének kialakítását- részben a korabeli katonai hagyományok, részben pedig a kuruc sereg „harcművészete” határozta meg. A szabadságharc hadseregében túlsúlyban volt a könnyen mozgó lovasság, amelyhez a sebesültellátást kellett igazítani. A szabadságharchoz csatlakozott egykori császári tisztek csak a lassabban mozgó csapatokkal kapcsolatos egészségügyi szervezést ismerték, amelyhez a portyázó lovasság harcmódja szerint kellett a szervezetet módosítani, ám a II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott francia tisztek és a magasabb ezredtörzsekénél működő francia katonai sebészek (Dupont, De Pier) révén francia szervezési elvek is megjelentek. Az egészségügyi ellátás is igazodott a kurucsereg központosított vezénylési törzséhez. Tennészetesen nem számolhatunk valamiféle népes szolgálatról, hiszen a rendelkezésünkre álló adatokból az egész ország területén mindössze negyvenhat egyetemet végzett orvosról és mintegy kilencven vizsgázott sebészről tudunk, akik közül nem mindenki csatlakozott a szabadságharchoz, illetve nem mindenki vállalt szerepet hosszabb-rövidebb időre. Rákóczi Ferenc is követte a hagyományokat, amikor a hadba vonuló seregéhez udvari orvosnak (protomedicusnak) felfogadta Lang Jakab Ambrus (1664-1725) Niimbergben született, Altdorfban orvosi diplomát (1686?) szerző Selmecbányái orvost, aki 1692-től élt magyar földön. Kiváló gyakorló orvos hírében állt, aki előbb Besztercebánya fizikusa volt, onnan került át Selmecbányára. 1695-ben magyar nemességet kapott, mivel eredményesen gyógyította Lipót királyt. A bujdosásban követte Rákóczi Ferencet, 1725-ben, Rodostóban halt meg.3 Kezdetben csak a fejedelem 3 Weszprémi István: Succincta medicorum Hungáriáé et Transilvaniae. Centrum príma. Lipsiae. 1774. 180. 1. (Magyar-latin nyelvű kiadás Bp. Medicina. 1960-1974.) : Takáts László - Takáts Endre: Lang Jakab Ambrus, a kuruc hadsereg tábori főorvosa. Honvédorvos, 1971. 57-73. 1. : 10
