Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Járványok
KAPRONCZA Y K/\ROLY éppen megrémültünk, mert az elmúlt Szent György napján is, midőn a parancsolatokhoz képest az ágyaknak és lepleknek megégetésére embereinket kiküldöttünk volna, olly tumultus lett a nép között, alég várták embereink, hogy onnénd eljöhessenek. Nemkülönben a cermentáriumnak excisiojakor mind férfiak, mind az asszonyi állatok is seregestül mentek a convent elejében: Isten tudgya, mint jártak volna a barátok, ha kívül kaphatták volna! Másként is az utcákon szíllyel nagy zúgolódással csak azt mondottak: eők készebbek meghalni, hogysem a cselédgyekkel (ti. családtagokkal) akképpen engedgyenek bánni. A nép feles lévén q városban, tatunk attól, nemcsak a borbélyt, hanem magunkat is megfosztnak az élettől. Melynek távoztatására alázatosan kérjük a tekintetes Urat, méltóztassék módon föltalálni, mely szerént az előbbenyi illyen üdőbben a minemű praxisban voltunk, most is abban maradhassunk. A mezei szolgák is a jövő héten beszármaznak, akik másként is merő vad emberek, amikor illyen üdőben nem voltunk is minemű alkalmatlanságokat vittek végben hosszas volna papirosra tenni. Valamely rossz ember felinditya őket, azok miatt is veszedelmünk történhetik.” Muraközy Sámuel 1739. június 8-án a következő levelet írta a Pest vármegyei alispánnak: „Mint érdemem felett való nagy jó Úrnak, a Tekintetes Úrnak, ajánlom alázatos kötelességgel való kész szolgálatomat. Jó Uramnak levelét a tisztelt tanács előtt, parancsolattya szerint, elolvastattam légyen, az incusióból kitetszik. A levélnek conti- nentiájában méltóztatik írni, hogy elébenyi írásaira, kiket azon matériában küldött, sem én, asein tts tanács, nem válaszoltunk: de alázatosan megkövetem a Tek. Urat, mind én, mind a tts. Tanács, die 21a Máj, arra való válaszainkat megküldöttük. A község pedig ilyen okokbul nem akarja subeálni a visitatiót: 1 Praevie meghallották, hogy kiknek Szegeden grassáló pestiskor a borbélyok italt attak, azok nagyobb részről azután csakhamar e világból kimúltak. 2. Ehhez accedált itt való postamester úr deákjának oly formán lett meghalása, a ki minekutánna a lazaretumban, mint infestus vitetett volna (amint a melléje rendeltetett gondviselő ember referálta) addig is, míglén a borbély italt nem adott nékie, szépen beszéllett. De mihelyt azt béatta, az után egy óráig sem élt, mellyre nézve, irtózván tűlük a kösség, a tts tanács éppen reá nem veheti őket, hogy házaikhoz admittálják a borbélyokat még most is. Az mficiált házakhoz jóllehet eleinte strásákat állítottak volt bírák uraim, de már most csak igen kevés ház lévén, a ki nem inficiáltatott volna, azért abban hagyták, mert elég dolog vagyon betegjeikhez való látással. A halottas házakhoz való járóstul is már megszűntek, mert mihelyen a koporsó elkészült, azonnal belé teszik a holt testet és a koporsó fedelét, azonnal leszegezik. A catholicus status a maga halottait a város kapujához hordattya bizonyos órákon, az után oda menvén az egyházi személy, kisíri ki a temetőhelyre. A miénk pedig a deákok által kísértetik ki énekszóval, de már predicator uraim sem a halottas házhoz, sem a temetőkertjébe nem mennek, s nem prédikálnak, a mint ezt elébenyi levelemben megírtam a tekint. Úrnak. A pusztákon levő korcsmáknak tollátatása igen tettszik a tts. Tanácsnak is, és azt elkövetni készszek lesznek... Azonban minálunk már régtül fogván, nagy szárazság vagyon, s ha az Úr Jézus rajtunk nem könyörül és most hamarjában esőt nem ád, minden gabonánk kivesznek és kaszáláshoz való füveink sem lésznek, melyből 82
