Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)

Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században

fC4PRO.\'CZA Y H4 ROL Y

nézzenek.utána miféle ember, milyen származású és addig hol működött. A felküldött válaszban pontosan megadták diplomájának helyét, minősítését és csak a legjobbakat tudtak róla mondani. Említésre került, hogy szerb származású, görögkeleti rítusú. ezért is került a szerb püspöki udvarba. Viszont azt is megemlítették, hogy nem tett eleget az ún. approbációs vizsgának (képességeit az egészségügyi bizottság előtt bizonyítani kellett egy vizsgával). II. József viszont válaszában közölte, hogy támogatja az ügyet, csak tegyen eleget a bécsi vagy a nagyszombati orvosi karnál az approbációs vizsga követelményeinek. Az bizonyítható, hogy Milloradovics ennek 1776-ban eleget tett, Zombor főorvosának 1777-ben választották meg. A jelentésekből kitűnik, hogy Milloradovics távozása után Szentendrén egyetemet végzett orvos nem működött, csak egy 1786-ból származó feljegyzés szerint Óbuda városi orvosának évente 100 forintot fizettek, aki szükség esetén kijárt Szentendrére, felügyelte a sebészeket és a bábákat. 1786-ban ez Zách József óbudai orvos volt, aki javaslatot tett egy gyógyszertár megnyitására.

1783-ban a Helytartótanács minden vármegyétől javaslatot kért a tiszti főorvosi tevékenység meghatározására, illetve feladataik pontos rögzítésére. Pest vármegye főorvosa, Vezza Gábor, különben terjedelmes, de a kor aulikus stílusán átlépve, nyíltan felvetette, hogy semmi haszon nincs a megyei főorvosok rendszeres megyei utaztatására. Az 1770. évi alaptörvény a megyei fizikusok feladatkörébe utalta a működési területükön való rendszeres és előre bejelentetett beteglátogatásokat, amikor a megjelölt falú lakosságát ingyen megvizsgálta, a betegeket kiszűrte, számukra a patikában térítés nélkül gyógyszert rendelt meg. Vezza Gábor megfogalmazásában ez felemészti tevékenységük jelentős idejét, ráadásul ezek költségeit alig térítik meg. Ugyanakkor nehezen lehet a falvak betegeit megvizsgálni: a beteglátogatásokra rendszerint csak a nyári hónapokban kerülhet sor, inkább a távoli falvak felkeresésére, amikor a legnagyobb dologidő van. Ebben az időszakban csak az öregek és gyermekek vannak otthon, akik inkább elbújnak, nehogy orvos megvizsgálja őket, rettegnek a gyógyszerektől is. Ha mégis sikerül valakit megvizsgálni, akkor a megrendelt orvosságot nem veszik be, vagy eldobálják. A tudatlanság miatt sokszor nem adnak megfelelő választ panaszaikra, pontos kórleírást nem lehet adni. Az orvos munkáját megkönnyítené, ha a helyi lelkészek (papok, pópák, prédikátorok) felvilágosítanák a falvak népét az orvos szerepéről, meg kell értetni velük, hogy az orvos és kirurgus munkáját vegyék igénybe, ne csak a javasasszonyoknak vagy magában a természet erejében higgyenek. Feleslegesnek tartja azt a királyi rendeletet, hogy az orvosok végezzenek természettudományi, földrajzi, botanikai és régészeti tevékenységet, főleg működési területükön, mivel ez elvonja figyelmüket az orvosi munkától. Erre a célra kellő fizetés ellenében, fiatal tanárokat lehetne foglalkoztatni, akik idejüket valóban erre a célra szentelik.

Vezza Gábor levele jó képet ad a korabeli orvosi tevékenységről, a vidéki gyógyítási lehetőségekről, az elképesztő tudatlanságról, a felvilágosítás szükségességéről. Arra nincs adat, hogy Vezza Gábor levelére mit válaszoltak, de a hivatalba lépő első országos főorvos könnyített a megyei főorvosok kötelességein, a feladatkörből kiemelték a

62