Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A IS. SZÁZADBAN a mesteri vizsgájának letételét. Leírta, hogy kitanulta a sebészetet, több éven át Vácon, Szentendrén is működött, legutóbb négy éven keresztül Pesten működik. Igazolja, hogy jó munkát végzett 1740-ben a váci pestisjárvány idején. Most meg szeretné vásárolni Patonay sebészmester műhelyét, csak ahhoz vizsgát kell letenni. A bizottság ugyan hozzájárult a vizsgához, de Patonay mester műhelyének megvásárlását nem engedélyezte, mivel azt 1739-ben létszámfelettinek nyilvánították, mivel a pestisjárvány idején nem akart járványkórházban vagy a betegek lakásán járványbeteget kezelni. A bizottság úgy döntött, ha Patonay el akar költözni, akkor menjen és a műhelye felett ők rendelkeznek. Tudomásuk szerint, Patonay egy katonasebésszel tárgyal az adás-vételről, akiről nekik nincs jó véleményük. Az üggyel kapcsolatban a pesti sebészcéh is beadványt tett, hogy a tehetséges Tóth János még tanuljon, hiszen nagyvárosi gyakorlata nincs még, viszont ők sokan vannak (a 7 tagból 3 magyar, 4 német, de Budán is elég 1 magyar sebész). Ugyanakkor azt javasolják, hogy Tóth János tegyen vizsgát Vácon, legyen ott sebész, vásároljon ott műhelyt. A bizottság erre közölte, hogy egyetlen sebészjelöltet nem utasíthat el a vizsgatételtől, helyette a pesti sebészcéh engedje meg a műhely megvásárlását, vegye fel a pesti polgárok közé Tóth Jánost, aki különben is pesti születésű, szülei városi polgárok, és a gyorsan gyarapodó Pesten biztos szükség lesz még egy magyar sebészmesterre.82 Ezzel egy időben volt még egy sebészügy, ami részben érintette Pest vármegyét, illetve Vác városát. Sztankovics János és Mátyás Demeter, mindketten görög nemzetiségű sebészek, pontosabban hólyag- és sérvmetszők, akiket 1756-ban Pest vármegye eltiltott a gyakorlattól és kitiltotta a városból. Kitűnő gyakorlatukat igazolásokkal bizonyították, 17 éven át az ország legkülönbözőbb városaiban és megyéiben működtek. Többek között a váci püspöki udvarban is, valamint ajánlásukra a kalocsai érsekségen is. A bizottság maga elé idézte a mestereket, ahol nemcsak bizonyítványaikat mutatták be, hanem azokat a köveket is, amelyeket kioperáltak. A helyzetet bonyolította, hogy az uralkodónő ekkor tiltotta meg a hólyagmetszést, így ennek értelmében a görög mestereket is el kellett tiltani. De mivel a bizottság orvos tagjainak kitűnő válaszokat adtak, hitelesek voltak működési bizonyítványaik, így az ügyet elbírálásra az uralkodónőhöz felterjesztették. Ebben szerepet játszott Migazzi püspök igazolása is. Sajnos az ügy lezárásáról nincs adatunk.83 Pest vármegye az 1763. évi állapotokról írott jelentésében közli, hogy van egy javadalmas orvosa, két kirurgusa, két bábája, kiket a házipénztárból fizetnek. A megyei egészségügyi személyzet azokat az utasításokat hajtja végre, melyek a Torkos-féle műben megtalálhatók. Ez utóbbi az orvosi és sebészi beavatkozásokat határozta meg, valamint megadta azok árát. Ezeket az orvosnak ki kellett fizetni, illetve az igazolt szegények esetében a vármegye - számla ellenében - megfizette a beavatkozást végző orvosnak vagy sebésznek. A javadalmas orvos (megyei orvos) egyben a s2 Daday András: Kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Bp. Akadémiai Kiadó, 2002. 351-359. 1. Lásd. A 70. sz. jegyzetet, valamint Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. IV. köt. Bp. 1944. 347-349. pont. 55
