Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
K.4PRONCZA Y KAROLY gyűlés elrendelte. A részgyülésen megjelent Tilmann János budai és Kászonyi Tamás pesti tanácsnokok is, akik közül az utóbbi tiltakozását jelentette be.69 Más jellegű gondot jelentettek a katonaorvosok és katonasebészek, akik a hadseregben orvosi és sebészi munkát végeztek, de a helyi lakosság vette igénybe - alkalmanként — segítségüket. A császári hadsereg különböző alakulatai egy adott vidékre - akár egy város vagy járás teljes területére - települtek, a helyi lakosság házaiba helyezték el őket, ellátásukról, lovaik abrakoltatásáról is gondoskodni kellett Az elhelyezési listákon pontosan kimutatható a katona-egészségügyi szolgálat megléte, mert az elhelyezési listákon jelölték a katonaorvos, a katonasebész lakhelyét, illetve az elszámolásoknál azokat az összegeket és szolgáltatásokat, amit a katonaorvos igénybe vett. Másik figyelemreméltó adat, hogy a települő alakulat parancsnoka gyakran levelezett a helyi bírókkal az adott területen élő sebészek munkájának igénybevételéről. E vonatkozásban a lakosság és a katonaság kapcsolata kölcsönös volt, hiszen katonasebészek segítettek polgári betegeken, illetve fordítva. Az 1740-es évektől mind gyakrabbá váló egészségügyi felméréseknél ezekkel a katonaorvosokkal és sebészekkel volt a legnagyobb gond: a rendelet értelmében a valamilyen formában letelepedett volt katonaorvosoknak és sebészeknek is be kellett mutatni okmányaikat, de az oklevelek vagy képesitések bemutatásnál csak működési igazolást adtak át, ami nem felelt meg az előírásoknak. Viták és vádaskodások után maradt minden az eredeti állapotban, hiszen a volt katonasebészek nem kaptak fizetést az adott helyhatóságtól, nem ebből éltek, így bántódásuk nem eshetett. A Helytartótanács egészségügyi bizottságánál őrzött vitás ügyek levelezéséből kitűnik, hogy sok esetben katonának állt sebészek - például Zah Sámuel katonaorvos - katonaorvosként működtek a hadseregben, majd e ,,minősítést” átvitték a polgári életbe, hadseregtől kapott irataikkal vitáztak a polgári hatóságokkal.70 A kecskeméti céh alapszabályzatát 1724. május 31-én tartott vármegyei közgyűlésen publikálták, amely 40 pontból állt, és amelyet Koháry György gróf földesúr Csábragon aláírásával szentesített. A céh tagjai Patonay János céhmester, Baranyai György, itj. Patonay János, Füleky János és Megyery János mesterek voltak. Az alap- szabályzat megírásánál mintának az 1722-ben kiadott győri szabályzatot tekintették és latin-magyar nyelven szólt.71 Itt kell megemlíteni, hogy Nedeczky József Pest-Pilis- Solt vármegye jegyzője 1727. július 14-én kihirdette és megerősítette a budai sebészcéh németről latinra fordított, az uralkodó által aláírt céhszabályzatát, ezzel megszűnt a viszály Pest és Buda sebészei között, mindegyik önálló szervezetbe tömörülhetett.72 A Helytartótanács egészségügyi bizottságának megalakulása előtti időszakból a vármegye bírósági irataiból lehet sebészekre és bábákra, ihetve tevékenységükre vonatkozó .adatokat kapni: 1727. szeptember 12-én az úriszék a szentendrei katolikús bírót egy görög rítusú lakos megveretéséért 32 forintra büntette, amelyből 12 forintot 69 Borosy András - Kiss Anita - Szabó Attila: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlései iratainak regesztái. Közigazgatási és politikai iratok. 111. 1717-1730. Bp. Pest Megyei Levéltár, 2003. 177-178. I. 70 Országos Levéltár Helytartótanácsi Lt., Acta San. Lad. A. tásc. 33. no. 34. 71 Borosy - Kiss - Szabó: im. 178. 1. 72 Borosy - Kiss - Szabó: im. 257.1. 50
