Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)
Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században - Pest-Pilis-Solt vármegye orvos-egészségügyi helyzete a 18. században
PEST-PIUS-SOLT VÁRMEGYE EGÉSZSÉGÜGYE A //?. SZÁZADBAN Helytartótanács egészségügyi osztálya által kiadott „irányelv” szerint kórháznak számított a 15 ágynál nagyobb betegápoló-intézmény, így e szempontok szerint 1820-ban hazánk területén 56 kórház működött 595 betegággyal, 1848-ban 92 kórház 2905 betegággyal/’1 A központilag irányított kórházügy legnagyobb eredménye a vármegyei kórházak „első láncának” (Győr, Székesfehérvár, Veszprém, Kaposvár, Eszék, Újvidék, Sátoraljaújhely, Marosvásárhely, Sopron, Szombathely, Pécs stb.) kiépítése volt, melyek többsége 10-20 ággyal rendelkezett, de alapjai lettek a később emelt nagyobb kórházaknak is. Pest-Pilis Solt vármegye orvos-egészscgügyi helyzete a 18. században Pest-Pilis-Solt vármegye területének jelentős része a 16. század derekától a 17. század utolsó harmadáig török uralom alatt élt. Bár a hódoltsági vidék peremén feküdt Pest vármegye területe, mégis a török alóli felszabaduláskor területét azok a súlyos pusztulások jellemezték, ami a hódoltsági vidékek ismérvei voltak. Az elmocsarasodás, a folyók vidékeinek elhanyagoltsága, a települések pusztulása valóban kritikus állapotú közegészségügyi helyzetet teremtett. Evlia Cselebi híres útleírásában érintette ezeket a területeket és településeket. A táj természeti szépségének és az egykori gazdag települések gazdagságának említése mellett lepusztult tájakról, elvadult mezőkről írt. A városokban az iszlám hitet követő kereskedők, iparosok, és az egész vidéket ellenőrző katonák nyüzsgése volt tapasztalható, őket azonban a legkevésbé sem érdekelte a vidék múltja, romos épületeinek egykori értéke. A Duna vidékének az értékét az adta, hogy ezen a vonalon lehetett a legköny- nyebben átkelni a folyón, a hegyoldalakon szőlőt müveitek, ez a vidék volt a kelet-nyugati és az észak-déli kereskedelmi útvonalak kereszteződése. A török hadsereg csupán Buda, Esztergom és a dunai erődök katonai védelmére összpontosított, a többi kevésbé érdekelte. Amikor a 17. század utolsó két évtizedekben felgyorsultak e vidék felszabadí- tási harcai, az amúgy is lepusztult táj további károkat szenvedett. A terület állapotáról 1687-ben Jakob Tollius utrechti orvos írt naplót* 66 ami a pusztulás mellett a vidék éledéséről is beszámolt. A romok között görög kereskedők, szerb (inkább délszláv) iparosok húzták meg magukat, magyarok művelték a földeket, de már az éledés j"'ei látszódtak Jakob Tollius külöft kiemelte a városokban a szeméthegyeket, a rossz vizeket, a romok között kutató kutyákat, a bűzt és a szennyet, a városokat mocsarak övezték, amelyek egykori védelmi erődítmények árkai lehettek, vizei poshadtak, büdösek és hatalmas szúnyogtelepeket képeztek. A megmaradt lakosság maláriás, mindenféle betegséget terjeszt, ettől függetlenül e vidékek hamarosan felélénkültek. Bármennyire is felépültek a települések, mégis az ország északi, nyugati és erdélyi vidékeihez képest - az élet 61 Melly József: A kórházak jelene és múltja. Búvár. 1939. 5, 8, 593-608. 66 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. III. köt. Bp. 1968. 176, 274, 374. 866, 868, 872, 874, 888. 47
