Ujj György (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 3. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 6. (Budapest, 2011)

Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye kézműipara a török kiűzésétől 1872-ig - Az 1805-1813. évi céhreform

DÓKA KLARA ■ Dunavecséről • csizmadiák (1822) ■ Gödöllőről • takácsok (1824) • szabók és csizmadiák (1839) ■ Hajósról • asztalosok, kádárok, lakatosok, kovácsok, kerékgyártók (1841) ■ Izsákról • szabók, szűcsök, kovácsok, asztalosok, lakatosok, kerékgyártók (1842) ■ Kishartáról • takácsok (1817) • asztalosok, kovácsok, kerékgyártók, kádárok (1846) ■ Monorról • kerékgyártók, kovácsok, takácsok (1841) ■ Soltról • szabók, szűcsök, csizmadiák, szíjgyártók, kovácsok, kerékgyártók, asztalosok (1822) * Ujhartyánból • kovácsok, kerékgyártók, csizmadiák, takácsok (1841 )M Látható, hogy egy-két kis lélekszámú településen az egyetlen céh a falu vagy mezővá­ros szinte valamennyi kézművesét összefogta. A testületek másik csoportja már korábban is rendelkezett kiváltságokkal, és be­tartva az uralkodó utasitásait, megújította ezeket. Ide tartoztak az abonyi csizmadiák, a dunavecsei és szalkszentmártoni takácsok, kalocsai csizmadiák, takácsok, kecskeméti mol­nárok, csizmadiák, lakatosok-órások-puskaművesek, takácsok, szabók, szűcsök, a nagykő­rösi szabók, szentendrei kádárok, szabók, váci mészárosok, csizmadiák, molnárok stb. Végül volt egy sor olyan testület is, amely nem váltotta ki az új céhlevelet an­nak ellenére, hogy az új előírások követése számukra is kötelező volt. Elsősorban a ha­gyományos ipart űző, a korszerű igényekhez nem alkalmazkodó mesterek tartoztak ide, de indok lehetett a mesterek szegénysége is. Végül az is közrejátszott, hogy a 19. század elejére gyakorlatilag eltűntek a szerb iparosok az érdekelt mezővárosokból és falvakból. Ide sorolhatók például a kecskeméti csapók, gombkötők, ötvösök, borbélyok, a szent­endrei paplanosok, ráckevei szappanosok, váci fazekasok, csapók, gombkötők stb. Különösen feltűnő a visszaesés Vácott, ahol a 18. század végén még 17 céh működött, de csak 5 váltott 1815 után céhlevelet. Mindössze egyetlen új testület jött létre 1828-ban, a már említett henteseké. Kecskeméten a 18. században 17, a következőben 12 * 64 Eperjessy , 1967. 139-142. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom