Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Összefoglalás
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... A juhtartásban etnikus sajátosságok is megfigyelhetők. A német lakosságú falvak juhtartása fejletlen, vagy egyáltalán nincs juhuk, vagy kevés háztartásban kevés állatot tartanak. A Duna jobb parti délszlávok falvaiban ugyan számos háztartásban van juh, az egy-egy háztartásra jutó átlag azonban meglehetősen alacsony. A magyar és szlovák lakosságú falvakban, ahol ezt az ökológiai körülmények lehetővé teszik és a fóldesúr nem tiltja, a nagyobb telekhányaddal rendelkező jobbágy háztartások jelentős mennyiségben tartott fontos haszonállata a juh. Szőlőművelés Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy a vizsgált korszakban Pest-Pilis megyében nem volt olyan település, amelynek ne lett volna szőlőhegye, amely ne emelte volna ki a szőlőhegyen termelt bor gazdasági szerepét, jövedelmezőségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megyében mindenütt nagy kiterjedésű, bőven termő, minőségi bort adó szőlők lettek volna. A Duna jobb partjának négy régiójában, összesen tizenkét faluban még csak szőlő sem volt (a legtöbb ilyen falu a Duna-völgy déli részén és a Tápiómentén volt). Ugyan ebben a térségben túlnyomó többségben voltak azok a falvak(92-ből 67), amelyekben a paraszti gazdaságok összes bortermése nem érte el a 700 akót. Ezzel szemben a Duna jobb parti régiókban azon falvak voltak többségben, amelyekben a paraszti gazdaságok összes bortermése meghaladta az 1000 akót (54-ből 28). A szőlőtermesztés, borkészítés nagyobb jelentősége egyértelműen megmutatkozik az egy háztartásra jutó átlagok szóródásából. A Dunán túli régiókban szinte nincs olyan falu (kivéve a Zsámbéki medence és a Pilis hegység néhány falvát), amelyben az egy háztartásra jutó bormennyiség nem haladná meg a 10 akót. Ezzel szemben a Dunán inneni régiókban alig található olyan település, amelyben az egy háztartásra jutó bormennyiség több, mint 10 akó. 569
