Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Állattartás A kilenc pontra adott válaszokban kevés említés történik az állattartással összefüggő jelenségekről. Többnyire a sarjúkaszálás elmaradásának okaként említik, hogy kaszálás után a rétet marhajáró földként hasznosítják. A legelők szűkössége abban is tetten érhető, hogy több község külső legelőre adta bérbe a jószágot. A zsámbokiak a határukban lévő „székes vagyis sós” földjükön kívül az ugart is legeltették, de heverő marháikat még így is külső, bérelt legelőre adták. A vérségiek Mindszent pusztát bérelték legeltetésre a falu egyik földesurától, Podmaniczky uraságtól. A galgahévíziek a velük szomszédos monostori puszta legelőjét, valamint a szárberki (valószínűleg azonos a mai Szászberekkel Jász-Nagykun-Szolnok megyében) puszta felét is árendálták marháiknak. A hévízgyörkieknek szabad marhalegeltetése volt a község határban lévő uradalmi erdőben is. Ugyanitt kedvező bérért makkoltathatták hízóba fogott sertéseiket. (Wellmann 1967:217-230.) aj Igás- és vonóállat ellátottság A 4. sz. táblázatban a Cserhátalja községeinek igás- és vonóállat ellátottságáról szóló adatokat összegeztük az 1771. évi rovásadó összeírás alapján. A 11. és a 13. oszlop százalékosan kifejezett adataiból látható, hogy a telkes jobbágy háztartások sem rendelkeztek teljes körűen igás ökörrel. A legrosszabb a helyzet Versegen, ahol a telkes jobbágy háztartások több, mint felének nem volt igásökre. További négy településen (Hévíz, Túra, Boldog, Zsámbok) is alig jobb az ökörrel rendelkező háztartások aránya a telkes jobbágyságon belül. Csak a gödöllői Grassalkovich- uradalomhoz tartozó Hévízgyörk esetében mondhatjuk, hogy majdnem minden telkes jobbágy háztartásnak volt igásökre, háztartásonként átlagosan két pár. A szántók kiterjedéséhez viszonyítva azonban ez sem tűnik elegendőnek, hiszen ebben a faluban magas az egész teleknél nagyobb telekhányaddal rendelkező gazdaságok aránya. További négy településen 3,1-3,8 között volt az igásökörrel rendelkező telkes jobbágy háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma. Ez a mutató csak Galgahévízen és Hévízgyörkön érte el, haladta meg a háztartásonként! négy ökrös átlagot. A vonóállatok (igásökrök és hámos lovak) birtoklását vizsgálva megállapíthatjuk, hogy térségünkben a telkes jobbágy háztartások mindegyike rendelkezett vonóállattal mind a hat településen. (11. és 14. oszlop összevetése). Ezen kívül azt is láthatjuk, hogy néhány zsellérnek is volt valószínűleg lova. A vonóállattal rendelkező háztartásokban az egy háztartásra jutó lovak száma minden faluban meghaladja a kettőt. Ez a legalacsonyabb Zsámbokon. Azt mondhatjuk tehát, hogy a Cserhátalja falvainak paraszti gazdaságaiban már az úrbérrendezés idején is jelentős szerepe volt a lovaknak a szántóművelésben.28 (PML. CP 11.281. Váci járás) 28 A 7. sz. táblázatban az 1760 utáni jelenségeket figyelhetjük meg. Versegen csökkent az egy telkes háztartásra jutó ökrök, nőtt a vonó állatok száma. Zsámbokon mindkét mutató esetében jelentős csökkenést figyelhetünk meg. Az Esterházy uradalom falvai közül Hévizén mindkét mutató kedvezően, Túrán kedvezőtlenül változik. A Gödöllői-uradalom két falujában - Hévízgyörkön és Boldogon - mind az igásökrök, mind a vonóállatok egy telkes háztartásra jutó átlaga nőtt, a változás kedvező. 555
