Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA ható Bábát pusztájának negyed részét kénytelenek voltak árendálni. A hévízgyör- kiek is a földesúri pusztákon - Tótfalun és Hatvanban - kényszerültek a szénakészítésre. Saijút a régióban nem kaszáltak, többnyire azért, mert a kaszálás és szénahordás után a réteket legelőként kényszerültek hasznosítani. Egyedül Boldogon említették, hogy néha sarjút is kaszálnak. (Wellmann 1.1967: 217-230.) b.l Irtásföldek Az 1720-as országos összeírás készítői Versegen és Hévízgyörkön említettek irtásföldeket, a másik négy faluban nem. Az úrbérrendezés idejére ezek a földek elvesztették irtás jellegüket, betagozódhattak a közösen használt határba, nem történik említés róluk. Egyedül a turaiak említették, hogy „vannak azon kívül alkalmas irt- vány földeink.” Ezek haszonvételének a módját azonban nem ismerhetjük meg. (Wellmann I. 1967:217-230.) ej Nyomáson kívüli földek, kertek A gödöllői Grassalkovich-uradalom két falujában - Boldogon és Hévízgyörkön - nem említenek nyomáson kívüli földeket, kerteket. A másik négy településen azonban léteztek ilyenek. A küencedköteles termények felsorolásából tudjuk, hogy kenderföldek mind a négy faluban voltak. Káposztaföldeket Hévízen és Zsámbokon, dohányt Gal- gahévízen, lent és dinnyét Túrán, tököt Zsámbokon említettek. A hévíziek káposztatermelése olyan nagy arányú, hogy a pesti és budai eladáson kívül az „alföldieknek” is jut belőle. (Vályi A. II. 169.) Kukoricát is termesztettek a négy faluban a nyomásokon kívüli földekben. Egyedül a zsámbokiak kukorica földjeinek kiterjedését ismerjük, ők két darabban lévő 8 pm nagyságú külön kukoricaföldet is bírtak. (Wellmann 1.1967:217-230.) Bérelt puszták, majorsági földek használata A térség falvai közül több már a 18. század első felében is földesúri puszták használatával, bérletével egészítette ki, illetve pótolta a saját határukban rendelkezésükre álló földek szűkösségét. Véleményünk szerint a legelők, kaszálók, szántók sokat panaszolt szűkössége viszonylagos, a gazdálkodás korabeli gyakorlatától is függ, hiszen az 1720-as évek alacsonyabb háztartás száma - és állatsűrűsége - mellett is béreltek földeket. A 19. században pedig a megnövekedett népességet is ugyanaz a határ tartotta el, mint a korábbi kevesebbet. A régió hat falva közül kettőben (Boldogon és Túrán) nem említették, hogy bérlettel kell pótolniuk a községhatár szűkösségét. A másik négy falu mindegyike valamilyen pusztai haszonvétellel egészítette ki saját forrásait: Zsámbok Babaton (Babaton) kaszált, heverő marháit meg nem nevezett külső mezőkre adta. Mindszent pusztát Verseg bérelte legeltetésre, Tótfalu pusztán az uraság erdejében Hévizgyörk legeltette szabadon marháit. A puszta nagyobb részét pedig hol őszivel, hol tavaszival vetette, egy-egy gazda legkevesebb 12 kilányi vetést tehetett. Hévíz Monostort és földesurának távoli, Zagyvarékas közelében levő, Külső-Szol- nok megyei, Szászberek pusztáját vette igénybe állatállományának eltartására, a közeli Gyű puszta a lignatiót biztosította számukra. A bérelt pusztarészeken kaszálójuk is volt a községeknek. 554
