Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ...

Gosztonyi család és köznemesi birtokosok

Hártyán

U

1,2

3,1

2,6

23,4

27,0

Gosztonyi család és Tihanyi Dániel

Kisnémedi

______h9

1,8

4,3

3,3

25,1

35,6

köznemesi birtokosok

Csővár

2,0

1,3

3,4

2,4

23,2

14,4

Tótgyörk

1,2

0,9

2,4

2,2

13,6

28,7

Rátót

______

_____2i0

_____5^_

______2R

28,3

26,0

15./ A Cserhátalja falvai

A dombvidék peremén fekvő régió falvai a korabeli közigazgatási beosztás szerint Pest-Pilis-Solt megye váci járásához tartoztak. Az ide sorolt hat község közül ötöt (Verseg, Hévíz, Túra, Boldog, Zsámbok) a Buda visszafoglalását kisérő harcok miatti pusztulás után, még a 17. század végén telepítették újra, népességük magyar, néhány lelket kivéve római katolikus vallású volt. Egy, a 18. század elején benépesült településről - Hévízgyörkről - tudjuk, hogy lakossága mind nemzetiségileg, mind felekezetileg „elegyes” volt. Evangélikus tótok, református és katolikus magyarok lakták. Itt a protestáns felekezetűek aránya a 18. század végén elérte a 60%-ot. (Szaszkóné 1988, Őri P 2003:171.) A lakott falvak mellett puszták is voltak a régióban: Kartal, Mindszent, Monostor, Tótfalu, Újfalu, Varsány. (Wellmann I. 1967:38.)

A tájegység falvainak többsége főrendi családok uradalmaihoz tartozott: Boldog és Hévízgyörk mintegy 150 jobbágytelke Grassalkovich Antal gödöllői-, Hévíz és Túra mintegy 148 jobbágytelke pedig hg. Esterházy Miklós bujáki uradalmának része volt. Két főnemesi, de középbirtokos család volt az ura Verseg 38 jobbágytelkéből harminchétnek: az 1760-ban országbírói rangra emelt Majthényi Károly, valamint gróf Podmaniczky János és Sándor. Versegen rajtuk kívül összesen még háromnegyed jobbágyteleket mondhatott magáénak két köznemes is. Mind az öt feudális úrnak voltak jobbágyai a megye régióinak más falvaiban is. Zsámbok 46 jobbágytelke a Beniczky testvérek között oszlott meg. Nekik szintén voltak jobbágyaik a megye más táján, (l.a és l.b táblázat.) (Wellmann I. 1933., Szaszkóné 1988., Novak L. E 2005.)

A régió falvainak természeti adottságai meglehetősen egységesek voltak, így négy falut (Verseget, Hévízt, Hévízgyörköt, Zsámbokot) a második osztályba, Túra határát az első, a boldogi határt pedig a harmadik osztályba sorolták. Az úrbéresek „usus - szokás szerint” adóztak a úrbérrendezést megelőző évtizedekben. Ezt követően a falvak többsége szerződés szerint teljesítette kötelezettségeit, egyedül Versegen és Zsámbok egy részén adóztak az urbáriumban előírtak alapján. (Novák L. F. 2005., Wellmann I. 1967., PML. IVl.h. 15. doboz)

551