Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA b.l A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága A régió falvainak fejőstehén állománya átlagos, kevés olyan község van, amelyben nem jut egy-egy tehén egy (telkes és zsellér) háztartásra. Az állatlétszám Csőváron, Püspökhatvanban, és Kisvácon jelentősen alatta marad a háztartások számának. Az ikladiaknak azonban háztartásonként kettő fejős tehenük is van. A növendékmarha tartás jelentősnek mondható Hartyánban, Püspökszilágyon és Mácsán. A csikónevelés jelentéktelen. A régió juhtartása nem igazán jelentős. A falvak többségében kevés háztartásban volt juh és az egy háztartásra átlagosan jutó állatszám is alacsony. (5. táblázat) (PML. CP II. 281. Váci járás) Szőlőművelés Minden településen a hasznot hajtó tényezők között említették a szőlőhegyeket. Két települést (Aszódot és Ikladot) kivéve a háztartások több, mint 80%-nak volt bora. Bottyánban pedig, ahol az elöljárók állítása szerint első osztályú bor termett, nem volt olyan háztartás, amelyben ne írtak volna össze bort, az egy-egy háztartásra átlagosan jutó mennyiség azonban a legalacsonyabbak közé tartozott a régióban. Püspökszilágyon és Kisvácon meghaladta a 90%-ot a szőlősgazda háztartások aránya és az egy-egy háztartásra átlagosan jutó mennyiség is elég sok volt. (6.sz. táblázat, Wellmann I. 1967: 95-134. és PML. CR II. 281. Váci járás) A kisnémediek az Alföldre adták el boraikat. (Vályi A. II. 671.) A pálinkafőző vasfazekak száma nagyon magas volt Csőváron (13 db), Dukán (8 db). Mindkét helységben elég jelentős volt ugyan a szőlőbirtokosok száma és az egy háztartásra jutó bormennyiség, de a pálinkafőzés elterjedtségét valószínűleg más tényezők eredményzeték. (PML. CP II. 281. Váci járás) A földrajzi helyzet és az ökológiai környezet szerepe (haszna, kára) a parasztság gazdálkodásában A Váchoz közeli falvak lakossága a váci, penci, sőt szentendrei szőlőkben végezhető napszámos munkát, a váci és pesti piacozás lehetőségét, mesterek fuvarozását emelte ki a pénzkereseti lehetőségek közül. Itt is elmaradhatatlan volt a sófuvarozás említése. Ezt a kereseti lehetőséget a rátóti, acsai, püspökhatvani gazdák azzal egészítették ki, hogy Szolnokra menet lefelé tűzifát, valamint Csőváron égetett meszet szállítottak. A természeti környezet által nyújtott lehetőségek között a rátótiak a kővágást, a csőváriak a mészégetést említették. Csővár leírásánál Vályi András a szénás mészégetést, a kővágást említi, valamint egy ásványfajtát, a beteg marhák gyógyítására használt fehér agyagot, „fürösztőkövet”. (Vályi A. I. 447.) Több faluban szükségesnek találták megemlíteni, hogy legelőjük elég tágas, sertéseiket olcsón makkoltathatják. A kisnémediek szántóföldjein „egyvégtében álló diófák” ékeskedtek. (Vályi A II. 671.) Tótgyörkön a szőlőkötözésre használható sás és a tetőfedésre alkalmas nád vágásának lehetősége jelentett hasznot - régióban egyedüliként. 540
