Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... nökileg kimérték a földeket. Egy egész telekhez 144 pm föld tartozott, amelyben azonban irtandó erdörészletek is voltak. Ikladon viszont szinte hihetetlenül kicsi, a % telkes jobbágyok telki szántójának területe, mindössze 38 pozsonyi mérő. Tizenegy falu és a két mezőváros határa két nyomásra volt felosztva. Ennek a határhasználati rendnek a legpontosabb ismertetését a dukai elöljárók adták: szántóik két „dűlőre” (= nyomás) voltak a határban. Az egész helyesnek egyik dűlőben őszi vetés alá hat darab földje volt, elvethetett benne 16 pm-t. Ugyan ezen dűlőben tavasz vetés alá két darab volt, amelybe hat pm ment. A másik dűlőben 22 pm területű nyolc darab föld volt, amelybe tetszése szerint vethetett őszit, vagy tavaszit. A régióban a telki szántók nem voltak túlságosan elaprózódva, a két vetőre 8-19 darabból álltak. Az egyes falvak telki szántóinak kiterjedésében nagy különbségek figyelhetők meg. A legkisebb, 15 pm volt a szántó Kisnémediben. Az első osztályú határban itt % telkes volt a legnagyobb gazdaság. Az azonos nagyságú, másodosztályú aszódi telek kiterjedése 18 pm volt. Öt faluban 26-38 pm nagyságú a szántó. Hat faluban pedig 50-74 pm volt a jobbágytelek szántója. A negyedik osztályba sorolt határú Mácsán 80 pm volt a telki szántó kapacitása. Sajátos volt Rátót határhasználata. Megkülönböztettek kuriális telken lévő szántókat és házhely után való, kilenced köteles (úrbéri) szántókat. Ez utóbbiak nem voltak közöttük arányosan felosztva, mert azokat majd minden évben újra osztották - házhely után. Az újra osztás miatt nem is művelték olyan jól. Aki iparkodott a szántásban, ebben a földben többet is vethetett. A kuriális szántók hetedkötelesek voltak, de jobb minőségűek. (Wellmann I. 1967:109.) A települések (Ácsa, Csővár, Duka, Hártyán, Kisnémedi, Kisújfalu, Mácsa, Szilágy és Tótgyörk) elöljáróinak vallomásaiban számos esetben említik, hogy a zselléreknek is vannak földjeik. A zsellérek szántóinak nagysága általában 2-4 pm volt vetőnként. Az 1771. évi portaösszeírás 3. táblázatban összefoglalt adatai igazolják a bírók állításait. A gabonával rendelkező háztartások aránya ugyanis számos helyen meghaladta a telkes háztartások arányát. (3. táblázat, 3. és 6. oszlop) (PML. CP II. 281. Váci járás) Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint (adatait a 2. táblázatban foglaltuk össze) a régió falvai közül háromban (a három nyomásos határú Püspökhatvanban és Ikladon, valamint a kétnyomásos Ácsán) mintegy fele-fele arányban (45-59%) írtak össze őszi- és tavaszi gabonát a háztartásokban. Ezek közül két faluban magasabb a tavaszi gabona aránya. A többi településen 60 - 79% az őszi gabona túlsúlya. Ezek az arányok valószínűleg a vetésterület megoszlását is tükrözik. A 3. táblázatban a gabonával rendelkező háztartásokra vonatkozó adatokat gyűjtöttük össze. Pest-Pilis-Solt megyében általában véve ebben a régióban találjuk a legkiegyensúlyozottabb és legmagasabb háztartásonként! adatokat. A régión belüli arányok szerint a legkevesebb (20,5 és 20,7 pm) őszi gabona két településen (Kisújfaluban és Kisvácon) jut egy háztartásra. Más régiókban ez a mennyiség legalábbis közepesnek számítana. Kifejezetten magas (27-37 pm) a gabonával rendelkező háztartásokon belül az egy háztartásra átlagosan jutó gabona mennyisége kilenc településen. Püspökszilágyon a 42 pm-t, Kisnémediben az 55 pm-t is eléri. 537
