Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - Bevezetés
A NEOACQUISTICA COMMISSIO ES PEST-PILIS-SOLT VARMEGYE (1696-1703) Az Udvari Kamara elégedett volt a kirótt 30 ezer forintnyi összeggel, bár számításai szerint a vármegye birtokosainak mintegy fele így sem fizetett ius armo- rumot. Tisztában volt ugyanakkor azzal is, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő birtokos nemesség nem is tudna többet fizetni.162 Arra viszont nem számított, hogy a vármegye a nemesség egy részétől a rá kirótt fegyverjog-megváltási összeget szűkös anyagi helyzete miatt nem tudja majd behajtani. A kivetett fegyverjog-megváltási összegek csak lassan csordogáltak a földbirtokosoktól a vármegye kasszájába. A kútfők tanúsága szerint a jelzett határidőn belül csak a birtokosoknak igen kis hányada fizette ki a birtokuk/birtokaik után megállapított és kivetett summát.152 153 Ennek ismeretében, jó két héttel később a kivetés után, 1702. november 29-én tartott közgyűlésen a rendek, mintegy elővigyázatosságból, vagy talán nagyobb hangsúlyt kívánván adni a korábbi döntésüknek, felszólították a vármegyei szolgabírákat: készítsenek listát azokról a birtokosokról, akik még nem fizették be a fegyverjog megváltási összeg rájuk kirótt részét. Egyszersmind határozatilag kimondták: azok a személyek, akik az illető földbir- tok(ok) tulajdonosai helyett leteszik a kívánt összeget, teljes jogcímen birtokolhatják azokat a birtokokat; a fizetést nem teljesítő eredeti birtokos pedig addig nem válthatja vissza a birtokát/birtokait az összeget letevő személytől, amíg az a föld évi termését a maga számára be nem takarította.154 Az Udvari Kamara is figyelmeztető felszólítást küldött a vármegye elöljáróinak, arra emlékeztetve őket, hogy a fegyverváltság ideje már régen elmúlt, és haladéktalanul fizessék be a megállapított összeget. Egyúttal mintegy fenyegetően hozzátette: „nehogy más eszközökhöz kelljen folyamodni”.155 Úgy tűnik mind a nyomatékos felszólítás, mind a vármegyei intézkedés használt: 1702. december elejétől kezdve azután, egyre többen teljesítették befizetési kötelezettségüket.156 Olyannyira, hogy Petrovay László alispán 1702. december 7-én kelt nyugtájával elismerte, hogy a vármegyére kirótt 30 ezer forint fegyvermegváltási összegből már 19.712 rajnai forint és 40 dénár befolyt. Ennek Bécsbe szállítására a perceptor már szekeret is fogadott. A pénzt el is vitték a császárvárosba, ahol azt az Udvari Kamara pénztárába befizették.157 152 Mezősi K.\ i. m. 186-187. p. 153 Egy jelentés szerint egy birtokos birtokostársaival együtt még 1702. novemberében 1800 forintot fizetett. Letétbe helyezte a fegyverjogváltsági pénzösszeget (összesen 77 rénes forint 25 dénár) kettő Pest-Pilis-Solt vármegyei birtokai (Szentdienes és Kerekegyháza) után Esterházy István meghatalmazottja, Galgóczy Ferenc. Ld. erről: PmL, IVl-d. 1702. No. 2.b.; 1703. No. 4.); Borosy-Szabó, II. 131., 153. p. 154 PmL, IVl-a/1. VTI. k. 770. p. (1702. november 29-i közgyűlés.); Borosy, IV 213. p. - Vö. erről még: HornyikJ. -. i. m. III. 243. p. - A rendelkezést pl. Kajaly Andrással szemben érvénybe kívánták léptetni, mivel a rá kirótt fegyverjogmegváltási összegből egy 1702. november 29-én kelt nyugta szerint 60 forint hátraléka maradt. Amennyiben ezt az összeget a perceptor kezéhez nem juttatná el, úgy az adószedő a jelzett összeget „megveheti az 6 [ti. Kajaly] birtokain”. Ld. erről: PmL, IVl-d. 1703. No. 12.; Borosy- Szabó, II. 156. p. 155 Idézi Mezősi K. : i. m. 187. p. 156 Pl. Betz László december 5-i levele szerint Bugac pusztájáért 30 forintot fizetett. Ld. erről: PmL, IVl-d. 1702. No. 8.; Borosy-Szabó, II. 138. p. (1702. No. 8.) Esterházy István fent említett meghatalmazottja december 18-án a gróf Pest és Pilis vármegyei egész és részbirtokai (Szecső, Gyömrő, Pócs- megyer, Hévízgyörk, Szentkirály, Szentgyörgy és Leányfalu) után 535 forint 12 Z dénárt fizetett be a vármegye adószedőjének, Imre Jánosnak. - PmL, IVl-d. 1703. No. 5.; Borosy-Szabó, II. 153. p. 157 Ld. erről: PmL, IVl-d. 1703. No. 2., 7., 8., 11.; Borosy-Szabó, II. 153-156. p. 49
