Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... hetedet, kilencedet), vagy dézsmamegváltást fizetniük. Ezek között számos olyan vetemény volt, amelyet nyomásokon kívüli földekben, kertekben termesztettek. (Gomba, Úri, Mende bírái még így sem szóltak ilyenről.) ízletes és híres volt a kókaiak által termelt torma, amelyet Bécsbe is szállítottak. (Vályi A. II. 388.) A kilenced (heted) fizetési kötelezettség alapján tudjuk, hogy a régió számos falujában termeltek kölest, lencsét, káposztát kendert, kukoricát. Péteriben hetedet fizettek káposzta, tök, kukorica, kender és bab után. Sülyön és Sápon a bel- telekben, „a ház folyásában” voltak a káposztás, veteményes, kukoricás kertek. A térség egy kisebb egységében egymással szomszédos, erősen homokos határú három faluban (Ság, Süly, Szecső) dohányt is termesztettek. A megyében talán egyedül itt szóltak erről a község elöljárói és Vályi András is úgy tudta, hogy Sápon „főképp dohány termesztetik.” (Vályi A. III. 230.) A kukorica-, káposzta-, kenderföldek egy-két faluban a házhelyek - telkek - után jártak, kiterjedésük a 0,5 és 2 pm között lehetett. Ilyeneket említettek a fentebb említett három falun kívül (Gomba, Úri, Mende) mindenhol. Maglódon 1 pm nagyságú „kicsi élés földet” is bírtak az úrbéresek, Szecsőn pedig esztendőnként osztott köles, len és dinnye földeket. Ezekről a földekről később 1778-ban is szó esett, amely eredetüket is megvilágítja: „Urbáriumunk elkészítése idején földesurunk tisztjei azon szántókat, mellyeket azelőtt dinnye és kukorica alá a marhalegelőből felfogtunk akarták urbariális szántóföldeinkhez tenni, de mi el nem fogadtuk, hogy [értsd! - mert, K. Gy.] a kukorica, dinnye és köles földek marhalegelőből voltak és egyenetlenek. Ezen földeket azután szabad akaratunkra hagyták, azokból hol egy, hol más részt dinnye, kukorica és tavaszi vetésünkre már egy, már más esztendőben fordítjuk, többnyire pedig a marhalegelőhöz kapcsoljuk.” (PML. IV l.h. 14. doboz) A nyomáson kívüli termények számára tehát szabályozatlan talajváltó módon vettek használatba egyes legelő darabokat. Valószínűnek tarthatjuk, hogy számos faluban a különféle növények termesztésére kiszakított kertföldek hasonló módon jöttek létre. Bérelt puszták, majorsági földek használata Káván, Bényén, Gombán, Ságon, Szecsőn, Kókán, Péteriben és Gyomron sem pusztát, sem majorsági földet nem béreltek az úrbéresek. Szilassy György Pándon a belső gombai útnál volt majorsági földet a jobbágyoknak engedte használatra. Az erről szóló szerződés 1779. nov. 1-én kelt, de már az úrbérrendezés idéjén is használtak majorsági földet a parasztok. (PML. IV 1. h. 14. doboz) Az ecserieknek földesuruk, Grassalkovich Antal ingyen használatukba engedte korábbi majorsági földjét. Ezen kívül árendában bírták Vecsés és Halomegyháza pusztákat, amelyekre nagy szükségük volt, amint ez egy a vármegye közgyűlése által kiküldött bizottság 18. század végi jelentéséből megismerhető. Bille pusztát két falu is bérelte: az úriak és mendeiek. Szántották, vonó marháikat legeltették ott, az úriak pedig sertéseiket is makkoltatták. Sáp a vele határos Oszlár puszta legelőjét és majorsági rétjét, Sűly pedig a szintén szomszédos Szentistván pusztát használhatta. Túzberek pusztán a maglódiaknak volt az egyik vetőjük, ezen kívül legeltették is. 495
