Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ...

Keglevich család, Prónay László, Batta István

Szentmártonkáta 2,1

2,0

3,6 3,6 11,0

17,6

Péterffy János, Laczkovics Imre, Beniczky Teréz, Sőtér kisasszonyok

Szentlőrinckáta 3,3

2,7

5,2 4,5 26,3

25,7

Beleznay Mihály, Hellenbach János

Tápióbicske 2,7

3,4 3,5 14,7

23,3

Több köznemesi birtokos

T ápiószentmárton

2,3

2,2

3,3

3,9

12,2

31,2

Tápiószele

0,8

1.0

1,8

2,7

6,9

9,0

12./ Tápiósáp vidéke

A Tápió több ágú folyásának felső szakaszán és a Gödöllői-dombság déli részén elterülő térség települései a korabeli közigazgatási beosztás szerint Pest-Pilis-Solt megyének részben a kecskeméti járásához, részben a váci járásához tartoztak. A megyének ebben a Duna bal parti régiójában, amely tizenöt falut foglalt magában nem volt egy mezőváros sem. A települések feudális birtokosai főnemesi és köznemesi családok, illetve ilyenekből alakult közbirtokosságok voltak. A régió abban is különbözött a többi Pest megyei régiótól, hogy sem egyházi, sem kamarai birtokrészt nem találunk benne.

A falvak közül Pánd, Szecső, Bénye, Gomba, Gyömrő, Káva, Maglód, Sáp és Péteri a régi szokás, Ecser, Mende és Úri szerződés szerint teljesítették földesúri kötelezettségeiket. Ságnak urbáriuma volt. Kóka és Süly jobbágyai a földesúrtól függően szokás-, vagy szerződés alapján adóztak.

A tizenöt faluból ötöt egy-egy főúri, vagy köznemesi család birtokolt. Ezek a következők: Úri (61 telek - Koháry J.) Mende (10,5 telek - Koháry J.), Tápiószecső (37,75 telek - Esterházy Miklós), Ecser (25 telek - Grassalkovich Antal) és Péteri (24 telek - Bohus család). A maradék tíz faluban több földesúri családnak szolgáltak az úrbéresek. Viszonylag egyszerű volt a helyzete hét falu jobbágyainak: Kóka (1 földesúr 95 telek, 3 fóldesúr 3 telek), Tápiósáp (két földesúr fele-fele), Pánd ( 5 fóldesúr, egynek a fele falu), Bénye (2 fóldesúr két harmad - egy harmad), Tápió- ság (3 földesúr közül egynek két harmad, kettőnek egy harmad), Süly (7 földesúr közül kettőnek három negyed, ötnek egy negyed), Gyömrő (hat földesúr közül kettőnek kétharmad, négynek egyharmad). Részben azért, mert egy-egy földesúri család falubeli része többszöröse volt a többiekének, részben pedig azért, mert a nagy részesedéssel bíró földesuraknak máshol is voltak birtokaik. így nem ebben a régióban élő jobbágyaikra nehezedett a teljes teher. A Koháry családnak pl. itt két

491