Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

KOCSIS GYULA

Egyházi birtokok

Üllő

3,6

2,6

5,2

4,4

23,8

21,0

Monor

2,7

2,2

4,5

3,5

24,5

18,7

Cegléd

2,7

1,8

4,0

3,0

23,5

16,8

Beleznay Miklós

Pilis

1,6 _

0,8

2,4

1,5

11,7

11,9

Szeleczky Mihály

Alberti

______

1,2

3,1

2,7

15,6

13,9

köznemesi birtokosok

Irsa

_______LL

1,2

3,0

2,2

12,3

11,0

Abony

3,9

1,8

5,7

3,5

26,2

15,8

Nagykőrös

1,8

1,7

2,6

2,5

______ZiOj

7,2

11JA Tápiómente települései

A Tápió több ágú folyásának szélesen elterülő lapályán található települések a korabeli közigazgatási beosztás szerint Pest-Pilis-Solt vármegye kecskeméti járáshoz tartoztak. A régióban egy mezőváros - Nagykáta - és nyolc falu helyezkedett el. A települések birtokosai főnemesi és köznemesi családok voltak. Nagykáta és Tóalmás úrbéresei csak egy-egy fóldesurat szolgáltak. A nagykátaiak Keglevich Gábor özvegyét, Kö- nigshaker Jozefát, míg a tóalmásiak báró Prónay Lászlót. Mindkét fóldesúmak kb. azonos nagyságú további részbirtoka volt Szentmártonkátán (Prónay Lászlónak a cserháti régióban is). Szentmártonkáta harmadik földesurának Batta Lászlónak a falu birtokából csak töredék rész jutott. Tápióbicske jobbágylakosságán két birtokos osztozott mintegy fele-fele arányban. A jobbágyokon kívül még kuriális nemesek is szép számmal éltek a faluban. (Szaszkóné 1988.) Farmos két birtokosa - Prónay Gáborné és Bene Pál - 60-40%-ban osztozott az úrbéreseken. Mindkettőjüknek volt részbirtoka a cserháti régióban is. Tápiógyörgye három ura a falu mintegy 50-, 25-, 25 % részbirtokát mondhatta magáénak. (Az 50% Prónay Gáborné része volt.) Szent- lőrinckáta négy fóldesúr között oszlott meg. Egyikük a község felét bírta, míg a község másik fele a további három birtokos között aránytalanul oszlott meg. Tápiószent- mártonnak hat, Tápiószelének tizenkét földesura volt, akik változatos módon részesedtek a faluból. (1. a. és b. táblázat, Novák L. F. 2005.)

A falvak közül Bicske, Györgye, Szele, Szentlőrinckáta és Tóalmás a régi szokás, Nagykáta és Tápiószentmárton kontraktus alapján teljesítették földesúri kötelezettségeiket. Farmos és Szentmártonkáta jobbágyai a földesúrtól függően szokás-, illetve szerződés szerint adóztak.

478