Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA sek aránya.) A vonóállat ellátottságot vizsgálva kedvezőbb helyzetet találunk. Peregen, Taksonyban, Soroksáron, Alsónémedin, Ócsán, Sáriban és Dabason: a telkeseken kívül még néhány zsellér háztartásnak is volt vonóállata. A jármos ökörrel rendelkező háztartásokban az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma kedvező, általában megközelítette a két-két párat. A lótartás meglehetősen hátramaradott, a falvak többségében a lóval rendelkező háztartásokban sem érte el átlagosan az egy háztartásra jutó lovak száma az egyet. Átlagosan egy-egy pár ló volt egy háztartásban Peregen, Taksonyban, Harasztin, Sáriban, Dabason pedig majdnem három ló jutott egy háztartásra.21 b.j A fejős- és növendék jószág, valamint a juhállomány nagysága A régió falvainak fejős tehénállománya magas. Nincs olyan község, amelyben ne jutna egy-egy tehén egy (telkes és zsellér) háztartásra, Harasztiban és Sáriban még kettő is. A növendékmarha tartás is jelentősnek mondható Alsónémedin, Ócsán, Gyónón. A csikónevelés Alsónémedin, Ócsán és Bugyin tűnik fontosnak. A soroksáriak Pestet látták el tejjel, írós vajjal és tejföllel. (Vályi A. III.278.) Fejlett a települések juhtartása is. Egyedül Harasztiban nem tartanak juhot - hasonlóan a pilisi járás német falvaihoz. A Kis-Duna part másik német falujában Taksonyon magas ugyan a juhtartó gazdák aránya (mintegy 41%), de alacsony az egy-egy háztartásra jutó átlag (7 db). A többi településen a telkes jobbágyság tehetősebb rétegének gazdaságaiból nem hiányozhatott a juh, egy-egy gazdaságban jelentősebb 20-40 db-os állomány is lehetett. (5. táblázat) Szőlőművelés A régió szőlőművelése jelentéktelen. Dabason és Gyónón, valószínűleg a kései telepítés miatt ekkor még egyáltalán nem volt szőlő. Peregen és Sáriban bizonyára az ökológia környezet, a talaj és a helyi klimatikus viszonyok nem tették lehetővé, gyümölcsözővé a szőlőtelepítést. A szőlővel rendelkező falvak többségében nem, vagy alig érte el az 50%-t a szőlőbirtokos háztartások aránya. A hódoltságot átvészelt Dab és Dömsöd magyar -, valamint a 18. század elején települt Taksony német lakosságában volt a legmagasabb a szőlős gazdák aránya. A szőlőművelés kezdeti állapotát jelzi az egy-egy szőlőbirtokos háztartásra átlagosan jutó kevés bormennyiség is. Vályi András az ócsaiak sok borát és „rakott” pincéit említette. A földrajzi helyzet és az ökológiai környezet szerepe (haszna, kára) a parasztság gazdálkodásában A Kis-Duna parti falvak gazdálkodásában a gyümölcsös kertekkel kapcsolatban már említettük az ökológiai viszonyok egyik kedvező vonását. A régió sajátossága, hogy a „szabad élő föld” is számos kedvező, piaci haszonná is fordítható lehetősé21 A Wellmann Imre számítási módját követő 7. táblázatból látható, hogy 1760-hoz viszonyítva az egy háztartásra átlagosan jutó ökrök száma csökkent. 456
