Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)

Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források

KOCSIS GYULA alsónémedi gazdáknak még az 1870-es években is az egyik legfontosabb jövedel­mük a széna eladás volt Pesten. (Galgóczy K. 1877: 348.) Ezen táj néhány falujában még létező gyakorlat volt az évenkénti nyilas osz­tás: Alsónémedin négy nyilast említettek az elöljárók. Bugyin évenként osztották a réteket, a négy rétnyilasból egyet Sáriban is. Dabason is esztendőnként mutatták ki a földesurak a jobbágyok rétjeit, habár ez nem a földközösség, inkább a lehetsé­ges földesúri önkény jele volt. Az egyébként is bőségben lévő réteket a jobbágyok, ha tehették, foglalásokkal gyarapították. Ennek módját ismertette Csermák István esküdt, törvénybíró Sári­ban, az 1840. márc. 18-án tett tanú vallomásában. A kérdésre - hogyan jött létre a rét és szántóbeli fölösleg - elmondta, hogy „ahol turjány mellett feküdtek a rétjeik, ezek száraz években kiszáradván, a lakosok a rétjeikhez foglalták, belőlük a leg­jobb kaszálók lettek”, „ha a legelő némely pontokon a marha fekvés által megjavít­tatott, azt sok lakos, kinek rétjéhez közel esett később kaszálójához elfoglalta” (PML. IV 165.a. 55. doboz) bj Irtásföldek A régió falvaiban nem voltak irtások. c.l Nyomáson kívüli földek, kertek A régió legtöbb településének elöljárói csak a földesúri adózás felsorolásakor tettek említést arról, hogy bizonyos termények után is kell dézsmát (ötödöt, hetedet, ki­lencedet), vagy dézsmamegváltást fizetniük. Ezek között számos olyan volt, ame­lyet nyomásokon kívüli földekben, kertekben termesztettek. (Dömsöd bírái még így sem szóltak ilyen terményekről Ennek oka az lehetett, hogy a földesúri járadé­kokat pénzben váltották meg.) Az adózás kapcsán minden faluban megemlítették a kukorica után fizetendő járadékot (vagy annak elengedését, esetleg sajátos módját). Harasztiban és Bugyin kukoricás kerteket említettek. Az ócsai úrbéri perben a földesurak ügyvédje azt ál­lította, hogy 1785-ben azért kellett az ócsai határt újból rendbe szedni, mert „a jobbágyok nemcsak a szükséges művelést, trágyázást mulasztották el, hanem, a földet annyira soványító kukorica termesztés által a homokosságra hajlandó ha­tárnak egy nevezetes részét haszonvehetetlenné tették.” (PML. IV 165.a 42. do­boz) A jobágyokkal szemben említett vád - minden valószínű túlzása ellenére - azt a lehetőséget is felveti, hogy Ocsán az ugarban termesztették a kukoricát. Alsóné- mediről is azt írta Vályi András, hogy „földje kukorica termeléssel soványíttatik” (Vályi A. 11.672.) Egy bugyi jobbágy 1800-ban a vármegyénél tett panaszt a földesúrnő ellen, mert egy mérő nagyságú árpa földjét lekaszáltatta, amelyen egy jó ökrös szekérnyi árpa termett. A föld az urbárium behozatalakor kenderföldnek adódott, s a job­bágy azon időtől fogva békességesen bírta. A tanúként kihallgatott bírák és esküd­tek a vizsgálóbiztosnak elmondták, hogy azon dűlőben nekik is vannak kukorica­földjeik, amint a panaszos is eddig kukoricával vetette azt a földjét. Ezen földek bé- kességes birtokában az urbárium előtt való időtől fogva vannak. (PML. IV3.C.4. 803/1800.) Kender termesztés is volt minden faluban. Dabason, Ocsán 1 pm, Alsó­454

Next

/
Oldalképek
Tartalom