Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... nay Mihályné, Grassalkovich Zsuzsanna), Peregnek (18 telek, Vattay család), Harasztinak és Sárinak ( 51 és 67,75 telek, báró Laffert Antal és Ignác) és Soroksárnak (70 telek, Grassalkovich Antal), összesen 393,75 telek. Középbirtokos vagy kisbirtokos nemesekből álló nemesi közbirtokosok kezén voltak a következő falvak: Ócsa részben, (81,25 telek) Bugyi, (59,75 telek) Dabas (3 telek) és Gyón (23,5 telek), összesen 167,5 jobbágytelek. Az úrbéres falvakon kívül voltak a régióban kuriális nemesi falvak is - Aporka és Majosháza. (A kuriális nemesség gazdálkodásának vizsgálata azonban kívül esik a dolgozat keretein.) A Beleznay család tagjai számos településen voltak birtokosok: az özvegy tábomokné Dömsödöt bírta. Egyik fia Miklós Ócsán, Bugyin, és a régión kívüli Pilisen rendelkezett jobbágyokkal, másik fia Mihály Dabason, lánya Majthényi Károlyné szintén Bugyin. (l.a és l.b táblázat) (Novák L. E 2005.) A települések közül első osztályú határral Dömsöd rendelkezett. Másodosztályú volt a határa a Soroksári Duna melletti Dabnak, Taksonynak, Harasztinak. A soroksári és peregi határ osztályát nem ismerjük. Szintén másodosztályú volt Alsónémedi és valószínűleg Ócsa határa is. Harmadosztályú Sárié és Bugyié, negyedosztályú pedig Dabasé és Gyóné. (Novák L. F. 2005.) Az úrbéresekkel népes favak mellett, számos, nagy kiterjedésű puszta létezett a régióban, amelyeken föl- desuraik majorsági gazdálkodást folytattak, vagy bérbe adták ezeket. (Wellmann 1967:38.) A klarissza apácák birtokán, Taksonyban az egész telkesek tették ki a szántóval rendelkezők háromnegyed részét, a maradék negyed rész féltelkes volt. A váci püspökség birtokán, Alsónémedin féltelkes volt a jobbágyság több mint fele. A maradék részen az egész- és negyedtelkesek osztoztak mintegy fele-fele arányban. Taksonyban a házas zsellérség, Alsónémedin a ház nélküli zsellérség aránya volt számottevő. Az egy főnemesi, vagy köznemesi földesúr tulajdonában lévő települések közül Dabon és Peregen a fél és annál kisebb telekhányadot használók alkották a telkes jobbágyságot, mellettük számottevő volt a zsellérség aránya is. A Laffert család tagjai által birtokolt falvakban nagy súlya volt ez egész- illetve több mint egész telekkel rendelkező jobbágyoknak. Jelentős volt azonban a fél- és negyedtelkesek száma is. Ezekben a falvakban viszont csak néhány zsellér háztartást találunk. A két mezőváros, Dömsöd és Soroksár, rétegződése jelentősen eltért egymástól és a falvaktól is. A telepített Soroksáron a mintegy száz telkes jobbágy 40%-a egész 60%-a féltelkes volt. Rajtuk kívül csak zsellérek éltek a mezővárosban, de ők igen nagy tömegben. A telkesek számának két és félszeresét tették ki. Dömsödön a jobbágyság negyedrésze egész teleknél nagyobb földdel rendelkezett, egyharmad részük féltelkes, míg a maradék 42% negyedtelkes volt. Ekkor a zsellérség száma elenyésző a jobbágysághoz viszonyítva. (Novák L. F. 2005.) A nemesi közbirtokosok kezén lévő falvak közül Ócsán mintegy 40%-60% arányban léteztek egész és féltelkesek. A töredéktelkesek száma elenyésző, viszont számos házas zsellér háztartás volt. Bugyin a fél- és negyedtelkesek tették ki a túlnyomó többséget, a mintegy 20 egésztelkes mellett. A zsellérek száma nem volt jelentős. Dabason és Gyónón fél teleknél nagyobb földet birtokló háztartás nem létezett, a zsellérek száma sem volt nagy. (Novák L. F. 2005.) (l.a és b. táblázat.) 451
