Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA Állattartás Sződ és Alag úrbéresei a gödi és az alagi pusztákat bérelték marháik számára. Erre a „határ soványsága és a pascuum fogyatkozása” miatt volt szükség. A sződiek tiszttartó elleni urbariális panaszából, amelyet 1794-ben adtak be, megtudjuk, hogy marháinak a falu ekkor a csörgi (csőregi) pusztának egy darabját bérelte évi 500 ft-ért. Érvényes szerződésük ellenére a tiszttartó a váci vásárkor a vásárra hajtott vidéki göbölyöket és lovakat legelőbér fejében a sződi legelőre bocsátotta. További nehézséget jelentett a marhatartás számára, hogy amikor az uraság tábláinak szántására és a szénakaszálásra vidékiek jöttek, marháikkal a sződi határt élték. (PML. IV3.C.4. 1279/1894.) Rákospalotának elegendő legelője volt mind a vonó, mind a heverő marha számára. aj Igás- és vonóállat ellátottság Sződön majdnem minden telkes háztartásnak volt igásökre, háztartásonként átlagosan másfél pár. A telkes háztartásokban, sőt néhány zsellérnél két lovat is összeírtak. Dunakeszin a háztartások igás- és vonóállat ellátottsága nem túl kedvező; a lovak száma nem éri el háztartásonként az egyet, és még a telkes háztartások sem rendelkeztek mindannyian igás- és vonóállattal. Palotán nem minden telkes háztartásban volt igás ökör, de a háztartásonkénti átlag magas, több, mint két pár. Vonóállata - hámos lova - minden telkesnek volt, hiányzott viszont a zselléreknél. A tíz évvel korábbi állapothoz viszonyítva visszaesett az igás- és vonójószág háztartásonkénti átlaga.20 bj A fejős- és növendékjószág, valamint a juhállomány nagysága A fejős tehén és növendékmarha-tartás kielégítő volt a régió falvaiban. Rákospalota állatállománya meghaladta a telkesháztartások számát. A vizsgált falvakban egyedül a csikónevelés jelentéktelen. Fontos volt a juhtartás is, a háztartások nagy százaléka tartott háztartásonkénti átlagban elég sok juhot. Szőlőművelés A térség két falujában - Sződön és Rákospalotán - a szőlőt birtokló háztartások száma meghaladta a 80%-t. Ez azt jelenti, hogy Sződön jónéhány zsellérnek is volt szőleje. Dunakeszin viszont még a telkesek közül sem rendelkeztek mindannyian szőlővel. Ez valószínűleg annak következménye, hogy szőleik a bérelt pusztán voltak. Mindhárom faluban alacsony a szőlősgazda háztartásokban egy háztartásra átlagosan jutó bor mennyisége. A térség egyik falujában sem adóztak pálinkafőző üst után. (6. táblázat, PML. CP 11.281. Váci járás) 20 Wellmann Imre az 1760-as dikális összeírás igás és vonóállat adatait az összes telkesjobbágy háztartásra vetítve közölte. A jelen vizsgálatban (és táblázatokban) mi csak azokkal a háztartásokkal számoltunk, amelyeknek valóban voltak igás- és vonó állataik. A 7./ táblázatban azonban a Wellmann Imre számítási módjával nyert adatokat közöljük mind az 1760. évi, mind az 1771. évi összeírásból. Wellmann I. 1967:267. 446
