Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... Ráckeve 409 53,8 24,9 56,5 26,9 53,3 1851 8,5 Tököl 151 72,8 20,5 82,1 78,1 96,0 2383 16,4 Makád 77 93,5 0 94,8 81,8 79,2 321 5,3 Szigetsztmiklós 159 63,5 26,4 88,7 83,6 86,8 1124 8,1 Ráckeve 409 53,8 24,9 56,5 26,9 53,3 1851 8,5 Csepel 40 62,5 35,0 65,0 57,5 32,5 125 9,6 Lórév 36 83,3 3,3 91,7 88,9 75,0 280 10,4 Csáp 56 62,5 30,4 62,5 62,5 78,6 503 11,4 Tököl 151 72,8 20,5 82,1 78,1 96,0 2383 16,4 Becse 40 62,5 17,5 62,5 62,5 65,0 510 19,6 Szigetsztmárton 32 59,4 37,5 65,6 65,6 78,1 659 26,4 Szigetül falu 47 53,2 21,3 55,3 55,3 85,1 1431 35,7 8J Duna völgye, bal part, északi falvak A Duna bal partján húzódó völgyben Pesttől északra három falu helyezkedett el. A korabeli közigazgatási beosztás szerint Pest-Pilis-Solt vármegye váci járásához tartoztak. Az ide sorolt három község mindegyike - Sződ, Dunakeszi, Rákospalota - a török hódoltság után, a 17. század utolsó évtizedében népesedett újra. Sződ népessége katolikus vallású és szlovák anyanyelvű volt, Dunakeszinek és Rákospalotának a lakossága magyar. Az északi faluban szinte csak katolikusok éltek, míg a déli kettőben a protestánsok voltak mintegy két harmados többségben. A falvak közül kettő - Sződ és Dunakeszi - gróf Grassalkovich Antal gödöllői uradalmának volt a része, Rákospalota ura gróf Fekete György. A gödöllői uradalomnak a Duna-völgy északabbi részén elhelyezkedő két falujában a jobbágytelkek száma majdnem ugyanannyi volt mint a Fekete György által birtokolt faluban. Az úrbérrendezés során végzett felmérésben a gödöllői uradalomhoz tartozó falvakat a II. osztályba, Rákospalotát a III. osztályba sorolták. (Novák L. F 2005., Őri P 2003:166.) A nagykiterjedésű Grassalkovich-uradalom e régióban lévő falvainak jobbágy társadalma egész, vagy még annál is nagyobb telekhányaddal valamint féltelekkel rendelkező úrbéres háztartásokból állt. Sződön a telkesek, Dunakeszin a házas zsellérek voltak többségben. Fekete György birtokán egész-, fél- és negyedtelkesek éltek, hozzájuk képest jelentéktelen volt a zsellérek száma. (l.a. és b. táblázat.) Az urbárium bevezetése előtt mindhárom falu szerződés szerint adózott, így teljesítette földesúri szolgálatait. Dunakeszi és Palota az úrbérrendezést követő években továbbra is szerződéses maradt, Sződön azonban az urbáriumot vezették be. (Novák L. F. 2006. és PML. IYl.h. 15. doboz) Az 1771. évi rovásadó összeírás szerint a régió három falujában összesen 300 háztartás volt, amelyeknek háromnegyed részét a telkes jobbágyok tették ki. A házas zsellér háztartások aránya 18% volt. Alacsony, 4% alatti mind az önállóan összeírt özvegy, mind az önállóan összeírt házatlan zsellér háztartások aránya. A régió telkes jobbágy háztartásainak 84%-a elemi családos (a szülőkből és gyermekeikből álló) háztartásban élt, 16%-t tett ki a kettő, vagy több családmagot tartalmazó háztartások aránya (habár egy háztartásban kettőnél több házas személy el443
