Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
PEST VÁRMEGYE PARASZTSÁGA ÉS GAZDÁLKODÁSA AZ 1770. (-1771) ... 50 darabból is” állt. (PML. IV 165.a. 43. doboz) Hasonló folyamat játszódhatott le Telkiben is, ahol az apátság 1850-ben azért kezdeményezte az úrbéri pert, mert „a gazdák földjei nem három, hanem számos egyenetlen dűlőben, s számtalan apró darabokban” vannak elosztva. (PML. IV 165.a. 71. doboz) Ez azért tanulságos, mert azt is jelzi, hogy Telki német lakossága nem a törzsöröklési rendet követhette. Néhány községben a zselléreknek is volt egy-egy kisebb darab szántójuk. Jenőn egy-egy pm nagyságú földje volt a zselléreknek. Az 1771. évi összeírásban azonban egyetlen zsellérnek sincs gabonája. A kis terjedelmű földet valószínűleg nem gabonatermesztésre hasznosították. Perbálon is azt mondták, hogy a régi zselléreknek is van egy-egy darab (hold) 1-1,5 pm nagyságú földjük, de gabonájukat nem írták össze 1771-ben. Tökön néhány házas zsellérnek 2-2 pm nagyságú földje volt. Néhányuk az összeírás szerint is rendelkezett gabonával. A többi településen nem említették a bírák, hogy a zselléreknek földjük lenne, ennek ellenére Tinnyén gabonájukat írták össze 1771-ben. (PML. CP II. 281. Pilisi járás) A községek elöljárói által az ötödik pontban elmondattak alapján rendkívül változó volt az egy gazdaságra jutó földek nagysága, befogadóképessége. Az elöljárók azonban ezzel együtt azt is kiemelték, hogy a telkesek között a földek arányosan vannak elosztva. Tinnyén a féltelkesnek összesen 36 pm földje volt, valószínűleg Zsámbékon is a féltelkesekre vonatkozik az ugyanekkora mennyiség (itt ugyanis a jobbágyok túlnyomó többsége féltelkes), Tökön 42 pm, Bián 52,5 pm, Pátyon az egyik földesúr részén lakó féltelkesnek 63 pm, a másik földesúr részén lakónak 72 pm a szántója. Az egész telkesnek Jenőn 72 pm, Telkin 60 pm, Torbágyon 85 pm szántója volt. Perbálon az egésznél nagyobb telekhányaddal rendelkezőknek is csak 60 pm földje volt. A régió minden településén magas volt a gabonával rendelkezők között az egy háztartásra átlagosan jutó őszi és tavaszi gabona mennyisége. (3. táblázat.) A háztartásonként! legkevesebb gabonát Tökön írták össze. Ez valószínűleg annak a következménye, hogy a jobbágyok kétharmada csak negyedtelekkel rendelkezett. A medence magyar lakosságú falvaiban az egy-egy háztartásra jutó mennyiség 30-30 pm körül maradt, mind a két vető gabonájából. Ez is a félteiket, vagy annál kevesebbet birtoklók magas arányával függhet össze. Egyedül Pátyon volt viszonylag magas (38,6 pm őszi, 36,2 pm tavaszi) az egy háztartásra átlagosan jutó őszi és tavaszi gabona mennyisége. Itt a fél telkesek tették ki a telkes jobbágyság több mint 50%-át. (PML. CP II. 281. Pilisi járás.) A német lakosságú falvakban - itt is a teleknagyság megoszlással összefüggésben - magas az egy háztartásra átlagosan jutó őszi és tavaszi gabona mennyisége a gabonával rendelkezők között. Közöttük az átlag a kizárólag egész telkes háztartásokból álló, nagykiteijedésű telki szántót birtokló Jenőn (72 pm, amelyből a három nyomásos rend szerint 58 pm volt bevetve) a legalacsonyabb: 36 pm őszi és 43,6 pm tavaszi. A legmagasabb pedig az egész telkes többségű, a legnagyobb kiterjedésű telki szántót birtokló Torbágyon 60,8 pm őszi és 58,2 pm tavaszi volt az egy háztartásra jutó átlag. (PML. CP II. 281. Pilisi járás) Rétek Általánosságban elmondhatjuk, hogy a zsámbéki medence falvai nem bővelkedtek a kaszálórétekben. A kellő mennyiségű réttel nem rendelkező falvakban szántókat 397
