Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Kocsis Gyula: Pest vármegye parasztsága és gazdálkodása az 1770. (-1771.) évi megyei urbáriumok tükrében - Források
KOCSIS GYULA Földművelés aj Határhasználat: Szántók A paraszti vallomásokat értelmezve összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a települések többségében nem beszélhetünk nyomásos határhasználati rendről. A pilisi falvakban különféle határhasználati rendet figyelhetünk meg. Az I. osztályú határral rendelkező Piliscsabán az uraság tisztje osztott ki két vetőre szántókat, amelyek 15 darabból álltak (a helyiek „hold”-ként említik, valószínűleg az 5. kérdőpont - „egy hold föld hány posonyi mérőre való” - hatására). A félhelyeseknek (a tabella szerint itt 6/8-os és 3/8-os telkek voltak. Novák L. F. 2005.) mindegyik földjébe 2,5 pm megy, összesen tehát 37,5 pm. A fertályosoknak ugyanennyi darab földjük van, de csak az előző mennyiség felét vethetik. A megfogalmazásból („értvén mind ezeket a két vetőre”) nem egyértelmű, hogy a két vető alatt egy esztendei őszi és tavaszi vetést értenek, vagy pedig esztendőnként váltakozva vetett két nyomást. A vörösváriaknak is az uraság osztotta fel arányosan a földjeiket, mindenki tizenegy darabot bírt. A telkesek közül hetvenötén (a tabellában egy 6/8, harminckilenc 5/8 és harmincnégy 4/8 telkes, egy 3/8 telkes, összesen hetvenöt tehetősebb jobbágy található) 49, 5 pm-t vethetnek, míg negyvenen (a tabellában húsz 2/8 és huszonegy 1/8 telkes van) ennek felét. A szabályozottságból és a földek kiterjedéséből ítélve - a majdnem ötven pm egyenlő huszonöt holddal, egy első osztályú egész telekkel - arra gondolhatunk, hogy itt két nyomásos rend volt érvényben. A szán- tóiak válaszából egyértelműen kiderül, hogy szántóföldjeik nincsenek nyomásokra osztva. A nyolc darabból álló 21 pm kapacitású szántót „két esztendőbeli őszi és tavaszi vetésre fordítják”, de a földeket sűrűn kell trágyázni, mert majdnem minden esztendőben vetik. Az 1771. évi dikális összeírásban 18 pm őszi gabonája és 18 pm tavaszi gabonája van a legnagyobb jobbágygazdaságnak. A szentivániak szántói nem voltak arányosan - telkek szerint - elosztva. A tabellában is jelzett tizenöt 3/8 telkes gazda 30 pm-t vethetett, valószínűleg itt sem voltak nyomások. Pilisszent- kereszten 17 régebbi jobbágynak arányos osztásföldjei voltak 5 darabban, amelybe két év lefolyása alatt összesen 9,5 pm-t vethettek. Ezeken a szántókon kívül mind a régieknek, mind az „új colonián lévő 40 gazdának” több-kevesebb irtványföldjei is voltak. Valószínűleg nem tévedünk, amikor arra gondolunk, hogy eredetileg az arányos osztásföldek is irtások lehettek, csak a hosszú ideje tartó huzamos használat következtében elvesztették irtás jellegüket. Szentlászlón is félhelyes és fertá- lyos gazdák voltak ebben az időben, akik a földeket maguk között felosztották. A félhelyeseknek nyolc db földje 18 pm vetést, a fertályosoknak négy db földje 9 pm vetést fogadott be két vetőre. Ha nyomásos rend működne, akkor a fertályosoknak is 8 db földjük lett volna, csak keskenyebb, kisebb kapacitású. A községek elöljárói nem említik, vajon a földesúr, vagy annak tisztjei időnként újraosztják-e a szántókat a lakosok között. Az 1771. évi dikális összeírásban a három legkisebb faluban, Szentivánon, Szentkereszten és Szentlászlón az őszi gabona aránya 70% fölött, míg a tavaszi gabona aránya 30% alatt mozog. A másik három faluban Piliscsabán, Szántón és 384
