Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ÉS NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) nek tudott megélhetést biztosítani, akik egy része feltehetően a megye északi területeinek zselléreiből verbuválódott.25 Az 1703. évi összeírásban szereplő egyéb adatoknál meg kell említeni az özvegyeket és a nemeseket, akik külön kategóriát alkottak a családfők között. A nemesek száma a kecskeméti járásban valamelyest csökkent, de nagyobb részük most is Nagykőrösön illetve Kecskeméten lakott. Néhány járási faluban - János- hida, Pánd, Tápióbicske - ahol korábban adózó nemesi családok nem telepedtek le, most már előfordultak. A váci járásban szintén összeírtak 12 nemesi családot, akik nem szerepeltek az 1701. évi statisztikában. 1703-ban összesen nyolc iparos családról szól a forrás, ami irreális, hiszen a betelepedő lakosság alapvető szükségleteinek ellátásához bizonyos iparosokra (például kovács mesterekre) minden faluban szükség volt. Az illetők azonban nem ezt tekintették fő megélhetési forrásnak, és így nem kerültek be az összeírásba. Ezzel a problémával a későbbiekben is találkozunk. Következő forrásunk az 1715. évi összeírás, amit a történetírásban kevésbé tartanak megbízhatónak. Ha az 1701 és 1715 közti időszakot vizsgáljuk megállapíthatjuk, hogy ebben a másfél évtizedben újabb spontán beköltözések és telepítések történetek. Ezek a folyamatok leginkább a váci járást, a Gödöllői- és a Tápió menti dombvidéket érintették. 1713-től települt Csömör és Bénye. Bényére Fáy Mihály Nógrád megyei szlovákokat hozott, ők költöztek Domonyba és Beniczky Tamás kezdeményezésére Cinkotára is. Szintén Nógrádból telepítette be a Vattay család Csömört, ahol az első lakosok magyarok, majd a későbbiek szlovákok voltak. Ok költöztek a korábban magyar Sződre is. Grassalkovich Antal Ecserre és Maglódra szintén nógrádi szlovákokat telepített. Maglódon - a társbirtokos Ráday Pál közreműködésével - új település jött létre. Szlovák nemzetiségű, új helység volt 1715-től Tápiósáp is, ahová hasonlóképpen Nógrád megyeiek költöztek. Ugyaninnen jöttek 1710-ig Verseg, 1714-től Kisnémedi lakói, de ők magyarok nemzetiségűek voltak. A püspöki székváros mellett ekkor települt Kisvác, ahová a Vácott protestáns hitük miatt elhagyni kényszerülők költöztek. Ugyanebben az évben a solti járásban Dunaszentbenedek protestáns lakói Úszódra települtek át. A kecskeméti járásban új szlovák település lett Alberti, ilyen nemzetiségű lakosokkal növekedett Sári lakossága, Taksonyba pedig 1710-ben leszerelt német katonák és telepesek jöttek. Gyarapodott ebben az időben Inárcs és Abony népessége, és az 1710-es években tértek vissza településükre Zagyvarékas szétszóródott lakosai.26 Az 1715. évi országos összeírás adatait Kosáry Domokos jegyzéke alapján vizsgáljuk.27 Bár adatai sem országos, sem megyei vonatkozásban nem a teljes lakosságra vonatkoznak, mégis adnak bizonyos eligazítást az 1710-es évekre kialakult állapotról. A forrás a jobbágy, zsellér családfők, özvegyek, nemesek számát közli.28 Megyei végeredményeiből az alábbi összefoglaló adatsor állítható össze: 25 Kosáry 1965. III. tábla 26 Petróczi 1965. 128-137. p. 27 Ld. III. sz. melléklet 28 Ezen kívül adatokat tartalmaz a bevetett földterületre, rétekre, irtásokra, szőlőkre vonatkozóan is, azonban ezek vizsgálata kívül esik dolgozatunkon. 275
