Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Dóka Klára: Pest-Pilis-Solt megye népességi és nemzetiségi viszonyai (1701-1840)
PEST-PILIS-SOLT MEGYE NÉPESSÉGI ES NEMZETISÉGI VISZONYAI (1701-1840) Lakosság a 18. század első évtizedeiben A 18. század folyamán először 1701-ben készült megyei adóösszeírás, amely jobbágy, zsellér és adózó nemes családfők adatait közli.23 Az összeírok ekkor a kecskeméti járás említett 21 falujában 989 jobbágy, 216 zsellér, 25 nemes családot vettek számba. Kecskeméttel, Nagykőrössel, Cegléddel együtt az egész járásban 1993 jobbágy, 361 zsellér, 67 nemes családot találtak az összeírok. A három mezővároson kívül 100-nál több család élt Izsákon, Kókán, Tápiószecsőn. A zsellér családfők aránya mindössze 18%-a volt a jobbágyokénak és 15% az összes családfőhöz képest. Néhány nagyobb településen azonban ennél több zsellér lakott (például János- hidán, Peregen, Kókán stb.). Számottevő nemesi családfővel a reformátusok helyi központjában, Nagykőrösön találkozunk. A váci járásban - mint jeleztük - 47 faluban és Vác városában volt 1701-ben lakosság. Adózó nemes családot sehol sem találtak az összeírok. A magyar és német részre osztott püspöki székvárosban összesen 257 család: 189 jobbágy és 68 zsellér élt, az egész járás családfőinek száma pedig 3340 volt (2137 jobbágy, 1203 zsellér). 100-nál több család élt Aszódon, Gödöllőn, Gyomron, Monoron, Szadán, Túrán, Vácszentlászlón, Veresegyházon, Zsámbokon. Voltak azonban egészen kis települések is. Míg a kecskeméti járás községei közül csak Aporkán élt 20-nál kevesebb család, a váciban ide sorolhatjuk Cinkotát, Rákoskeresztúrt, Órbottyánt, Váckisújfalut. A települések nagyobb sűrűsége, ugyanakkor a gyengébb gazdasági lehetőségek miatt a zsellér családfők aránya itt magasabb volt, mint a kecskeméti járásban: az össz-családfőnek 36%-át, a jobbágyoknak 56%-át tette ki. Aszódon, Ecseren több zsellércsalád élt, mint jobbágy, de igen magas volt számuk Bagón, Gödöllőn, Gyomron, Monoron, Túrán, Veresegyházán stb., tehát itt is a népesebb településeken. A pilisi járásban 1701-ben 36 lakott települést számláltak. Köztük Szentendre és Óbuda emelkedett ki. Előbbi lakossága 305 családból állt, utóbbiban pedig 108 jobbágy, 38 zsellér és egy nemes családfő élt. Az egész járásban 1691 családot számláltak, akik közül 1423 élt jobbágy, 163 zsellér sorban, 5 pedig nemes volt. A települések itt is kicsik voltak. A két említett mezőváros kivételével a családok száma sehol sem érte el a 100-at, Pilisvörösvár 82, Pomáz 75, Tinnye 73, Zsámbék 88 családjával már népes helységnek tekinthető. A zsellérek az összes családfő 9,6%-át, a jobbágy családoknak pedig 11,45%-át tették ki, arányuk tehát igen alacsony volt. 14 faluban nem is élt zsellér, de viszonylag többen voltak a népesebb településeken: Budakeszin, Pilisvörösváron, Tinnyén, Zsámbékon. A solti járásban 27 településen találtak lakosságot az összeírok. Az itteni birtokviszonyok miatt a jobbágyokat és zselléreket meg sem különböztették. A családok száma az egyes helységekben igen alacsony volt, egyedül Dunapatajon érte el a 138 főt. Ezen kívül Dunavecse (89 családfő), Dömsöd (71), Kalocsa (52), Solt (66), Szeremle (65) számított nagyobb településnek. 1703-ban a biztosok a jobbágyok, zsellérek, nemesek mellett az özvegyeket és az iparosokat is összeírták.24 Járásonként a következő összesítés ad áttekintést: 23 Kosáry 1965. III. táblázat (az 1701, 1703 és 1715. évi adatokat is innen vesszük) 24 Ld. részletesen II. sz. melléklet 273
