Soós István (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 2. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 5. (Budapest, 2008)
Soós István: Pest-Pilis-Solt vármegye és a Neoacquistica Commissio (1696-1703) - I. Iratok a nemesi birtokjog igazolásáról
IRATOK A NEMESI BIRTOKJOG IGAZOLÁSÁRÓL 88. Meskó Adám királyi jogügyigazgató-helyettes a Neoacquistica Commissiónak Bécs, 1702. május 17. Koháry Istvánnak a Commissióhoz küldött válaszára reagálva részletes jogi fejtegetésekbe bocsátkozva bizonyítja a fískusnak Koháry birtokjogaival szemben felhozott állításait. Különösen nagy teret szentel a királyi beleegyezésnek és cáfolja Koháry birtokjogait igazolni szándékozó érveit. Ami pedig konkrétan Kohárynak egyes birtokaira (Apc, Szántó, Kökényes és Almás) vonatkozó megállapításait illeti, kijelenti, hogy azok őt nádori adományozás címén nem illetik meg. Más, Pest és Nógrád vármegyei birtokok esetében, mivel Koháry egyébként a szükséges dokumentumokat még nem tudta beszerezni, a birtokjog igazolását a Commissio ítéletére bízza. Gyöngyös mezővárosban lévő portióját és Pata pusztát illetően, melyeket a Forgách-fivérek szintén maguknak követelnek, nem lehet Kohárytól megtagadni a bizonyítást. Ha azonban birtokjogát erre a két birtokra nem tudná igazolni, azokat a fiskus lefoglalhatja. Hort birtok Koháryt egyáltalán nem illeti meg, arra fískusnak előjoga van. Excelsa Delegata Commissio[,] Domini, Domini gratiosissimi[.] Estoquidem illustrissimus dominus comes Stephanus Koháry ad calcem ulterioris informationis, et replicae suae, quasi adversus huius excelsae Commissionis iudi- catum excipiendo replicam suam pro sola duntaxat iuris sui remonstratione deduxisset, et huic excelsae Commissioni tali sub conditione praesentavisse allegaret: quia tamen huiusmodi praetensis exceptionibus clementi caesareo-regia authoritate iudicatum huiusce Commissionis consolidante obviatum esset: ideo cum similibus exceptionibus locus non pateret, valens ea, quae exceptiva essent prae caeteris aliis refutare, et insuper ad ea condescendere, quae in ordine ad causam Fisci Regii adhuc proficua fore dignoscuntur. Et quidem Primo: dicit Fiscus Regius, quod preatitulatus dominus comes frustra quaerit patrocinium in 35. et 63. partis 1. titulis, quibus mediantibus evincere interetur, quod primo fassionem facere opporteat, et expost solummodo regium superinde consensum obtinere. Ad quod Fiscus Regius respondet distinctive, et dicit alias esse sessiones, quae per unicas, et singulares defectui approximantes; et aliae, quae per personas suos privatos successores habentes celebrarentur: de singularibus enim personis per Fiscum Regium antedecenter allegatus titulus clare loqueretur, ubi in textu suo legali per expressum haberet, quod unica, et singularis persona defectui approximans. Sine consensu regio nihil quispiam de pluribus sui disponere possit: si ergo sine consensu regio, id est, sine licentia nihil potest disponere; probabitur per consequens ergo habito consensu poterit disponere: qualiter per expressum loqueretur, quod is, qui habet consensum possit disponere; ex quibus praemissis infertur consensum prius esse debere penes personam singularem, et defectui approximantem, antequam super bonis quaepiam fiat dispositio: quod in casu illo, ubi personae dispone[!] volentes, suos privatos haberent successores nullatenus curreret: et nisi hoc admittatur, sequi debebit legum regni convulsio, et monstrari poterit contenta
