Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre Azonban mindezeknél is nagyobb gond volt, hogy a már morálisan és szervezetileg szétesőben lévő kuruc hadseregben nem akadt olyan egység, amely megbízható lett volna Szolnok védelmével. Maga Csajági is állandóan felmentését kérte a parancsnokság alól, ezrede pedig a valóságban még 300 embert sem jelentett.375 Nem csodálható, hogy a vár végülis ellenállás nélkül veszett el: amikor a császári csapatok megjelentek a vár alatt, az őrséget támogatni hívatott lovasság elmenekült, mire a magára hagyott őrség megadta magát (1710. október 20.)376 Szolnok, majd Eger kapitulációjával (november 30.) a kuruc vármegye hatalmának maradéka is megszűnt, Pest-Pilis-Solt megye teljes egészében a császáriak ellenőrzése alá került. Letette a fegyvert és hűséget esküdött a császárnak 12 kiskun- halasi fegyveres is,377 Kecskeméten pedig maga báró Ebergényi László altábornagy vette át 102 fegyveres hűségesküjét, karácsony estéjén.378 Az egész megyét, főleg a három várost császári csapatok szállták meg,379 a császári hadbiztosság és a hatalomba visszatért királyi vármegye elrendelte a még kuruc párton lévők vagyonának elkobzását.380 Ezzel véget értek a harcok Pest-Pilis-Solt megye területén, a lakosság számára azonban a háború még nem fejeződött be. Még hosszú ideig biztosítani kellett a megyében állomásozó, vagy átvonuló jelentős létszámú császári egységek ellátását, anyagi szükségleteit ki kellett elégíteniük, el kellett tűmiök a katonaság zaklatásait, visszaéléseit, ami továbbra is elég sok panaszra adott okot, mert nemcsak a lakosság állatait, gabonáját, terményeit vették igénybe, hanem elvitték mindennapi használati tárgyaikat is. így panaszkodik 1711 februárjában Galgamácsa lakossága a (Szolnokot elfoglaló) Jacob Joseph Cusani őrgróf altábornagy csapataira: nemcsak 6 ökröt, 83 delme volt az ellenség esetleges támadásával szemben. Sem tüzérsége, sem műszaki alakulata nem volt.; BALANYI 1979, 147. s köv.; HORVÁTH 1991. 375 Három megyéből (Heves, Pest-Pilis-Solt, Borsod) állított gyalogezrede egy 1710. július 25-diki összeírás szerint papíron ugyan 1328 főt tett ki, ebből azonban 955 fő szökevény volt, 42 fő volt a tényleges állomány. BÁNKÚTI 1996, 842-870. 376 II. Rákóczi F. 1978, 419-420.; Prügy, 1710. október 22. Sőtér Tamás levele Károlyi Sándornak: Szolnok feladása, a lovasság elmenekülése. BÁNKÚTI 1996, 923-924.; A Sötér-ezreddel már korábban is probléma volt, 1709. december 31-dikén hadbírósági vizsgálat folyt Szűcs István főhadnagy ellen, mert védőlevelet váltott családja számára a szegedi császári parancsnoktól. Azzal védekezett, hogy ezt felettesei is megtették. BÁNKÚTI 1996, 737-739.; Az ezred azonban nem oszlott fel, mert gróf Pálffy János császári főparancsnok egy jegyzéke szerint a fejedelem által tartott nagykállói hadiszemlén a „Sótér” ezred 470 főnyi állománnyal szerepelt. LUKINICH 1925, 223. A hadiszemle 1711. január 31-dikén volt, de nem Nagykállóban, hanem Kisvárdán. II. Rákóczi F. 1978, 505. 377 Szeged, 1710. november 3. Herberstein grófigazolása. BÁNKÚTI 1994, 179-180. 378 HORNYIK 1866, IV. 428-429. Újra: IVÁNYOSI-SZABÓ 1979, 339-342. Társadalmi hovatartozásukat is feltünteti. 379 BALANYI 1979, 147. s köv. 380 Hatvan, 1710. október 14. HORNYIK 1866, IV. 426-427.; Sőt most már Rákóczi sem kímélte a megyét: utasította Károlyi Sándort, hogy Kókai Márton és Sőtér Tamás ezredével orális porciónként 3, equilis porciónként 2 forintot szedessen „amint lehet, Heves és Pest vármegyéken.” Az ok: behódoltak az ellenségnek és azt bevárták. Munkács, 1710. november 22. THALY III/1874, 195., 310.; TAKÁCS 1941, 281. A döntés méltánytalanságát legfeljebb az enyhíti, hogy végrehajtására aligha volt mód. 86
