Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre 15-dike körül Balogh Ádámot is (aki jelentést tett Rákóczinak, majd csekély kísérettel visszament Dunántúlra). Bottyán augusztus 21-dikén közölte Bercsényivel: „látván haszontalannak az Duna mellett leselkedésemet: hogy az ellenséget distrahálhassam, tegnap az Duna mellől recedáltam Vác tájára, az Duna mellé megyek...” De ott sem tudott átkelni: 28-dikán írja Bercsényinek, hogy „Bottyánvárátul fogvást mindenütt Visegrádig vigyáz az ellenség a Duna mellyékein; azonkívül egymást érik az sok sajkák...” Elvonulása Dunavecse számára súlyos bajt hozott: „Tegnapi eljövetelem után mindazáltal a sajkások a táborhelyre s mind az lovasokban feles általszállott és vecse- ieknek sok marháját kit levágtak s kit elhajtottak, nem gondolván szegények béholdu- lásával.” Bottyán, aki ekkor már szinte halálán volt, Szentlőrinckáta mellé vonult, mivel hírt kapott a rácok gyülekezéséről, és mint Bercsényi értesült róla, „utúlsó eszivel elbocsátá az Bácskaságra az hadakot, kik — hallom — haszon nélkül tértek meg...” A dunántúliaknak sem voltak képesek segíteni, írta ugyancsak Bercsényi szinte feljaj- dulva a tehetetlenségtől: „az Istenért, legalább salválnunk kellene az javában az embereknek által az Dunán; semmi segétséget sem nyújtani ily veszélyben, hazánk ily híveit vesztenünk — rettenetes dolog!” De nem tudtak segíteni: 1709. augusztus 28-dikán megadta magát Simontomya, Esterházy Antal is vereséget szenvedett, decemberben átmenekült a Dunán és a három városra „érkezvén maga feles számú hadaival”, rögtön ellátást követelt.322 A Dunántúl elvesztése után fokozott veszély fenyegette Érsekújvárt. Ezért megindult a búza felvásárlása a megyében állomásozó katonaság ellátásán kívül a hatvani, gyöngyösi, szécsényi stb. prófuntházak készleteinek feltöltésére és az Érsekújvárnak szánt küldemények összegyűjtésére. A megyének ez a körzete gabonát eleget termelt, s ezért joggal írta az egyik hadbiztos: „Búzát eleget találunk az falukon pagatim, biztatnak böcsületes emberek, hogy ha 10 000 kila fog kívántatni is, fogyatkozás nem lészen, csak pénz legyen elegendő.” A Buda elein lévő helységek akár 2000 kilát is adnak, „csak maradhassanak békével helyjekben,” A parasztok kínálják a búzát, de csak pénzért, mert arra nekik is szükségük van a hajdúk kiállítására, a kvantum és a subsidiális pénz megfizetésére.323 De éppúgy, mint országosan, itt is a pénz, pontosabban a hiánya volt a legnagyobb gond. A kerület hadbiztosa Károlyinak (ő irányította Érsekújvár megsegítésére az akciót) világosan megírta: „Egy pínz nálam nincs, az vármegyék posterunggal tellyes- sek, honnan lehessen mind az hadakra, s úgy Újvárban is provideálnom, mert Újvárhoz csak az veszedelmes vecturálásra nézve is pínzzel kellett volna succurrál-nunk. Kértem Generális Bottyán Uramtul is minap Szécsényben gabonát, de pínz nélkül semmit sem adott. Mai napon küldöttem újobban Nemes Borsod, Heves, Pest Várme322 E katonai akciókra: THALY 1865, 425., 441-442., 447^149., 457.; THALY VI/1878, 293., 305., 312., 330., 332., 334., 347., 355.; THALY IX/1883, 716-718., 724-725.; BÁNKÚTI 1969, 147. s köv.; TÓTH 1958, 196. s köv.; BOROSY 1987, 240.; BÁNKÚTI 1994, 165. 323 Hatvan, 1709. április 3. Pallovics Ferenc Károlyinak. BÁNKÚTI 1996, 642. 78
