Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig A császári hadvezetés ezekre az akciókra jól fel tudta használni a rác csapatokat, melyek részéről jelentős motiváló tényező volt a lakóhelyük ellen intézett állandó kuruc zsákmányszerző tevékenység. Pest megye megszerzése ennek a lehetőségét is erősen korlátozta volna. Az egyes akciók körülményeinek vizsgálata talán közelebb visz bennünket az eseményeket befolyásoló tényezők megismeréséhez is. 1707 elején a kuruc hadvezetés hat lovasezredet vont össze a Duna-Tisza közén. Rákóczi 1707. január 3-dikán Munkácsról utasította Bercsényit, hogy Csongrádra Deák Ferenc, a Jászság és Csáky Mihály, Kiskunhalasra pedig Berthóti István, Barkóczy Ferenc és Réti János lovasezerét indítsa útnak, s ha az ellenség (ti. Rabutin) nem fordul arra, akkor „Rácországra menjenek le”.275 1707 februárjában Károlyi támadást indított a Tiszántúlon a Maros menti rác települések ellen, s felverte a Csanádi sáncot. A Duna-Tisza közéről is átvezényeltek hadakat, melyeknek ellátására mintegy 32 000 kenyeret fordítottak. Ezt részben a Kecskemét—Szentes—Szeged—Nagykőrös körzetből szállították, részben helyben sütötték.276 Közben Berthóti István szolnoki kapitány, brigadéros is bekapcsolódott a rácok elleni akcióba. A jelek szerint a hat lovasezred mégsem állt rendelkezésére, mert 1707 februárjában arról panaszkodik, hogy nincs elég hada.277 Ezért február 11-dikén ráparancsolt Kecskemétre, hogy három nap alatt 600 lovast és 16 vasas szekeret állítsanak ki.278 A város földesurához, Károlyi Sándorhoz fordult, aki Bercsényitől kérte is terheik csökkentését. Ha 1705-ben vétettek is, írja Károlyi, de azóta minden parancsot teljesítettek. A Berthóti által kívánt 600 lovason kívül „Csajági uram ezeriben is mennyi számú hajdút adtanak s adnak. Kibül telyeségel látván kifáradásokat, mivel penig maga Nagyságod jól tudhattya, hogy eők se nem Vármegyék, sem nem Nemes Városbeliek, hanem Taxás Jobbágyok, mégis mind lovast, mind gyalogot tartottanak, kit egy Város, egy Nemes sem cselekedett Magyar Országban.” Kéri tehát a katonaság számának csökkentését és a szekerek elengedését.279 Nem tudjuk, hogyan végződött az ügy,280 de a harmadik bujdosás keservei után épphogy hazatért város a rácok elleni katonai akció bázisa lett, és kénytelen volt abban maga is részt venni. 275 THALY II/l 873, 3. Hogy ez a döntés a rácokkal mindig is leszámolni akaró Károlyi javaslatára történt, bizonyítja, hogy a levél kivonata a titkos fejedelmi protokollumba az ő kézírásával van bevezetve. 276 Kecskemétnek 5000 kenyér szállítását a Tiszán át közeledő csapatai részére írta elő Károlyi. Ennek nehézségeiről a város két válaszlevele 1707. március 3. és 5. Két nap alatt csak 1698 darabot tudtak szállítani, azt is csak a Tiszáig. BÁNKÚTI 1992, 237-239.; BÁNKÚTI 1994, 92. 277 BÁNKÚTI 1992,233-234. 278 BÁNKÚTI 1992, 235-236.; BÁNKÚTI 1994, 91. 279 Heves, 1707. február 13. BÁNKÚTI 1994,91. 280 Munkács, 1707. március 9. Rákóczi Károlyi Sándornak: „Az kecskemétiek iránt Bertóti Istvánnak megparancsoltam: többet rajtok ne kívánjon.” THALY 11/1873, 37. 67
