Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Bánkúti Imre a Nemes Országot fizetetten hűségessen szolgállyuk s szolgáltuk, és az Városnak szokott rendtartása szerint, minden contributioktól alig voltunk eximáltatva.” A tanács tőlük is megköveteli a földesúri cenzus rájuk eső részét, „adván okul, hogy Excellen- tiádnak egyelmes akarattya s parancsolattyából volna.” Legalább ez alól kémek mentességet.256 Akciójuk aligha járt eredménnyel, mert 1708 végén most már Rákóczihoz fordultak kérésükkel, melyet ezereskapitányuk, Sőtér Tamás is támogatott: „Minemű instantiája legyen ezen levelem megadó kecskeméti fél katonaembereknek, Felséged mél- tóztatik kegyelmessen megérteni alázatos instantiájokat és kívánságokat. Ha azért Felséged kegyelmessége szerint ítilli helyesnek instantiájokat, magam is nagy alázatossággal Felségednek recommendálnám nyavaljásokat, mivel igen jó katonaemberek, hogy az bírói pálca alól vétetődnének ki és immunitáltatnának mindennemű contribu- tioktul mind magok személlyekben s mind penig házoknak cselédeik, az kiknek vagyon...”257 A javaslatok nem találtak meghallgatásra. 1708 végétől pedig a katonaállítás és - szedés úgyszólván teljesen lehetetlenné vált, a parasztság nem támogatta, sőt akadályozta a katonák kiállítását. Szőke Ferenc főstrázsamester már 1708. szeptember 21- dikén, tehát a szerencsétlen trencséni csata után így panaszkodik Kecskemétről Bercsényinek: a portális hajdúk összegyűjtését a lakosság akadályozza, „Nemes Pest vármegyében felessen az Duna mellé szivároztanak, csoportossan odajárnak, az falusi lakosok penig magok protegálván hajdúikat lappangtattyák, és némelly helyeken az hajdúk szedésére commandérozott tiszteinkre is reá támadnak, a (három) városi hajdúk penig felessen mentenek által az Tiszán és recipiálták magokat az holdúlt helyekre.”258 Ha nagy nehezen össze is szednek egy csoportot, az ezredükhöz vezető úton megszöknek, rendszerint egyenruhástól. A vármegyei apparátus semmi segítséget nem nyújt összegyűjtésükhöz, nem is tud. A források szerint 1708-tól egyre több a panasz a katonák szökéséről, ami a kuruc hadsereg vereségének előjele volt. Szentmiklósy János már 1708 tavaszán jelenti a fejedelemnek: „... a Nemes Jász Regimentben sok külső helységekből és vármegyékből (Pestből is В. I.) való fiák vadnak soldos katonák, akik mind a mustra alkalmatosságával búcsúztanak, s mind pedig actualiter most is lakóhelyeikben ki ki elmenni kívánkozik és búcsúzik. Aminthogy már némellyek obsit nélkül is elszöktenek és né- mellyek pedig gazdájok lovain Pestre labancságra bementenek.. ,”259 A császáriak is igyekeztek a hajdúság kiállítását megakadályozni. A Hatvanban 1709. március 11-dikén tartott megyei közgyűlés jelenti Bercsényinek, hogy a pesti és 256 Kecskemét, 1708. március 21. BÁNKÚTI 1994, 130-131. 257 Kóka, 1708. december 9. BÁNKÚTI 1992, 281. 258 BÁNKÚTI 1996, 520-521.; Csajági János egyenesen a három város lakosait vádolja a hajdúk rejtegetésével. „Értvén főstrázsamesteremtül őkegyelmétül, hogy az régi mundíros hajdúim közzül felesset az magok szőle- ikben, az barmaik mellet az városi lakosok lappangtatnak...” Pásztó, 1709. április 23. Erdős Mihály szolgabírónak Nagykőrösre. BÁNKÚTI 1996, 682-683. 259 Jászberény, 1708. május 4. BÁNKÚTI 1996, 475. 62
