Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - II. A Rákóczi-szabadságharc időszaka (1703-1711)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától A szatmári békéig és Pest az ellenség kezén van. Rákóczi azonban semmitmondó választ ad: Andrássy István ezereskapitányt utasítja oltalmazásukra, de fel kell ülniük.131 Megtörtént az első konfliktus is a megye két nagy mezővárosa, Kecskemét és Nagykőrös, valamint a felkelés vezetői közt. Kecskemét teljesítette ugyan a kurucok egyre növekvő követeléseit, de ugyanúgy a szegedi császári őrségnek is szállított élelmet és abrakot. Fenntartotta kapcsolatát a királyi vármegye tisztjeivel, sőt Bécsbe is követet küldött. Mindezt megtudva, a fejedelem 1703 decemberében tokaji táborába rendelte a város három vezető emberét s fogságba vetette őket.132 Nagykőrös későbbi krónikaírója szinte büszkélkedve írja, hogy a felkelők a várost arra ösztönözték, „hogy sem adózást, sem semminémű szolgálatot a rendes királynak ne tennének, mindazáltal a városnak akkori bírája, Síros Mihály tanácsbéli társaival együtt el nem hajlottanak...”, hanem 2401 forint értékű gabonát, abrakot, szénát, bort szállítottak a Csongrádnál gyülekező császári csapatoknak 1703 szeptemberében. Még hozzáteszi: „Adtak a Rákóczi részére is kéntelen, kelletlen, ami lehetett tőlők...”133 Több tényező okozta tehát, hogy 1703 és 1704 fordulóján a felkelés hulláma megtorpant: a rác veszély fennmaradása, a felkelő csapatok szervezettségének és fegyelmének alacsony szintje, a lakossággal való konfliktusai, a zsákmányszerzés, hazaoszlás. A stratégiai helyzet azonban a Dunántúl azonnali birtokbavételét követelte. A felkelők ugyanis csak úgy egyesülhettek volna a nyugat felől ekkor még Bécs irányába előnyomuló bajor—francia sereggel, ha a Dunántúl birtokukba van. Ekkor még Hochstädt előtt vagyunk! Az örökös tartományok határán ekkor a legziláltabb a védelem, maga Savoyai Eugén igyekszik valamelyest rendezni a helyzetet. A felkelők számára tehát minden nap fontos volt, hogy a Dunántúlt birtokba vegyék. 2. Rákóczi a Duna mellett: átkelési tervének kudarca, hadjárat a bácskai rácok ellen (1704 nyara) A Dunántúl birtoklásának fontosságával Rákóczi tisztában volt, s amikor értesült Károlyi vereségéről és hadainak visszavonulásáról, elhatározta, hogy maga veszi kéz131 ESZE 1955, 134—136.; Hasonló panasz Foktő, Úszód, Fájsz és a Sárköz jobbágyságától a kuruc hadak ellen, 1704. október 18. Balogh Ádám szekszárdi kapitány mohácsi és szekszárdi lakosokkal átjött a Dunán, „mint futott nép megszállottak puszta hellyeinkre. Kik nem tekintvén azt, menyi veszedelmes romlásokban és siralmas károkban sok rendben estünk, hanem inkáb az mi kevés jószágunkat az ellenségtűi megtartót volt az isten, azt most azon által futut nép öli, vágja, praedállya, úgy lábas marhák tőlök meg nem maradhat, sőt ha szollunk, veréssel, rongálással fenyegetnek, sokszor puska véget is adnak.” Az érsek tiszttartója sem tudja megvédeni őket, „mivel hogy tisztek is fenyítékben nem tartyák ... el kel bujdosnunk, az mint hogy most is sokan közülünk az erdőkön széllel bujkálnak, megéget faluhellyekre kimenni és megszállani nem mernek.” BÁNKÚTI 1996, 138-139. 132 HORNYIK 1866, IV. 58-60., 62., 232.; BÁNKÚTI 1992,7-8., 26-28. 133 BALLA 1856; BALLA 1973, 187. 37
