Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig megyének a kóborlók, rablók, katonaszökevények elfogatását sürgető parancsokat, de ezeknek nemigen volt eredménye, noha a visszaesőket rendszerint felakasztották. A parasztságra azonban a közbiztonsági feladatok ellátása külön terhet jelentett, nemcsak személyes részvétele miatt. De pl. az 1696. június 14-dikén tartott közgyűlés királyi parancsra elrendelte, hogy a helységek 30 fegyverest állítsanak ki és tartsanak a rablók üldözésére.88 Az újonnan toborzott ezredekből is sok katona megszökött, a parancsnokok sokszor fordulnak a megyéhez elfogatásukat követelve. Máskor viszont éppen ők maguk veszik pártfogásba a törvénytelenségeket elkövető katonákat, mint pl. Mihályi Pál Deák huszárezredes, egyenesen a királytól eszközölve ki két katonájának szabadon bocsátását, noha Szély prédium mellett rablást követtek el.89 Egy az egész monarchiában hírhedté vált rablótámadás azonban a központi hatóságok figyelmét komolyabban is ráirányította a közbiztonság problémájára, minthogy ezúttal az áldozat jelentős személy volt. Gróf Luigi Marsigli császári hadmérnök tábornok, jeles földrajztudós 1699 februárjában visszatérőben volt a déli határszélről, ahol a törökökkel folyó béketárgyalásokon vett részt. Február 2-dikán Kecskemétre ért, ahol a tanács kellő módon vendégül látta, majd kocsijába új lovakat adott. A gróf mégis vitába keveredett, sőt a bírót meg is pofozta, hogy nem akar előfogatot adni (ami nem volt igaz.) Mivel a nap már lemenőben volt, a bíró kérte a grófot: maradjon éjjelre a városban, nehogy az úton rabló- támadás élje. De a gróf gorombán válaszolt: „Bah, nem félek, van elég kísérete, nem félek te huncfutt, mit akarsz nekem előírni?” — és kezét haragosan a kardjára tette. De Kecskemét és Pest közt Ócsánál egy Vékás István és Kincses Miklós nevű rabló négy társával megtámadta a grófot és kíséretét. A tanúvallomások szerint a kísérő német katonák nem akartak fegyvert fogni, a gróf két szolgáját a rablók megölték, őt magát lábán megsebesítették. Úgy menekült meg, hogy a parasztok elbújtatták a szekerek alá. Az esetből nagy botrány lett. A király már 1699. február 19-dikén parancsot küldött a megyének a bűnösök kézre kerítésére, majd egymást érték a felső hatóságok (magyar kancellária, a budai commissio stb.) utasításai és intézkedései. Szentkirályi Pál kecskeméti főbírót Budán börtönbe csukták, s ez várt Sőtér Ferenc alispánra is, mert a hatóságok szerint ő és Pest-Pilis-Solt megye tisztviselői a felelősek, mivel „hanyagságuk az oka, hogy az utak nem biztonságosak s a rablók a megyében szabadon 88 HORVÁTH 1983, 58-59. Pl. Veresegyház, Szilágy, Hártyán, Csővár, Kisnémedi, Ácsa egy katonát állított s ellátására 25 porciót adott. BOROSY 1985, 177.; A Marsigli gróf kirablása ügyében folytatott vizsgálat során a vármegye kijelentette: „Hogyan tudna ekkora pusztán a szegény, fegyvertelen, félénk, az örökös szolgálatoktól, az átvonuló katonáktól gyötört nép a puszta biztonságáról gondoskodni, amit a török időkben sok ezer török fegyveres nem tudott megtenni.” BOROSY 1986, 72.; A parasztság igénybevételére rendészeti célokra: SZAKÁLY 1969. 89 BOROSY 1985, 193. 1697. január 24.; 1699 áprilisában Pest-Pilis-Solt megye közgyűlése levelet irt Mihályi Pál Deák ezredesnek, hogy katonái a városokból és falvakból költöztessék el családjukat a katonai házakba, nehogy a lakosság körében megerősödjön az a gyanú, hogy ezek bűncselekményeket követnek el. BOROSY 1986,78.; KÉRINGER 1990. 29
