Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között nyozni. Az érvelés meggyőzte a bizottságot.43 A makádi református iskolaszék kérvényében arról írt, hogy náluk a hiányzás tömeges, a gyerekek iskolaidőben libát legeltetnek, ami a családok megélhetéséhez nélkülözhetetlen. A tanítók ellen viszont roppant ellenséges a hangulat, s ezért is szükséges lenne az iskolai szünet biztosítása az őszi és tavaszi munkálatok idején. A bizottság helyt adott a makádiak kérvényének.44 A bogyiszlói református iskola szorgalmi idejének megrövidítésébe viszont nem egyezett bele a minisztérium, mivel nem látta indokoltnak az őszi szünet elrendelését. A kiskunhalasi tanfelügyelő azonban május 10. és június 30. között 24 nap szünetet adhatott a bogyiszlói református népiskola tanulói részére.45 A miniszteri engedélyek általában öt tanévre szóltak, azt követően pedig újból kérelmezni kellett a tanítási idő megrövidítését.46 1923-tól a közigazgatási bizottság javaslatára a minisztérium általában a tíz éven felüli gyerekek esetében az előírt 227 munkanapból az őszi és tavaszi munkálatok idején 20—20 nap tanítási szünetet engedélyezett. A szünetek pontos idejét pedig a helyi iskolaszékek maguk határozhatták meg.47 A legfőbb megoldandó feladat tehát — mint a korábbi évtizedekben is mindvégig — a tankötelesek beiskolázásának biztosítása, valamint az igazolatlan mulasztások számának visszaszorítása volt. A közigazgatási bizottság 1922 júliusában kiadott körrendeleté a beíratások pontos menetét határozta meg. A községi elöljáróknak, illetve a városi polgármestereknek legkésőbb augusztus 25-ig kellett a még be nem iratkozott iskolakötelesek névjegyzékeit elkészíteniük. (A beiskolázási törvény értelmében a szülőknek július 5-ig be kellett íratniuk gyermekeiket.) Ezeket azután átadták a helyi iskolai hatóságoknak (gondnokságoknak és iskolaszékeknek), amelyek a gyermekek gondviselőit felhívták törvényi kötelezettségük teljesítésére. Ha ezt nem tették meg, akkor a helyi iskolai hatóság a tanköteles „hivatalbéli beírását” elvégezte. Az így beiskolázott tanulók névsorát a községi, városi elöljárósághoz kellett eljuttatni, amely azután a járási főszolgabírónak küldte meg azt a kihágási eljárás megindítása céljából. Ha ilyesmire sor került, akkor a tárgyalásra a tanfelügyelőség képviselőjét is meg kellett hívni. A szülő, ha vétkesnek bizonyult gyermeke beiskolázásának elmulasztásában, 600 koronáig terjedő pénzbírsággal vagy pedig elzárással volt sújtható. Ami pedig a beiratkozott, ám igazolatlanul mulasztó gyerekeket illeti, a helyi iskolai hatóságoknak szeptember és október hónapokban hetenként, azt követően kéthetenként kellett az indokolatlanul hiányzó tanulók névsorát a település elöljáróságának megküldeni. Az elöljáróságok pedig „személyes felelősség terhe mellett” kötelesek voltak a beérkezett kimutatások alapján a pénzbírságot kivetni, s azt be is hajtani. A rendelkezés 43 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 193. doboz. 2253/1922. sz. 44 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 193. doboz. 2341/1922. sz. 45 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 203. doboz. 4676/1923. sz. 46 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 203. doboz. 5543/1923. sz. A miniszter 130 700/VI!I.a./1922. sz. végrehajtási utasítása. 47 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 203. doboz. 3468/1923. sz. 247
