Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - IV. Pest megye oktatásügye a Horthy-korszakban (1920-1944)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között településeken szerettek volna munkát találni maguknak. Többek között Újpest is a menekült tanítók kedvenc célpontja volt, lakást azonban a községi elöljáróság nem tudott biztosítani számukra. így ideiglenesen a Viola utcai népiskola néhány tantermében szállásolták el őket.15 A megyei vezetés szívén viselte a menekült tanítók sorsát, s igyekezett rajtuk segíteni. A közigazgatási bizottság felhívta az iskolai hatóságok figyelmét, hogy „nemzeti kötelesség” a menekültek ellátása, álláshoz, lakáshoz juttatása.16 Jó szándékból nem volt hiány, az anyagi lehetőségek szűkössége azonban alaposan megnehezítette a kérdés megoldását. A megye tanügyi vezetőinek meglátása szerint a kommunizmus bukása utáni hónapokban „a tanítók között a fegyelem- és kötelességérzet igen meglazult”. 1920 szeptemberében 15 tanító illetményének kifizetését tagadta meg a kiskunhalasi tan- felügyelő, mivel nem foglalták el állomáshelyüket. Egyes tanítók pedig „minden engedély nélkül huzamosabb időre és önkényesen eltávoztak állomáshelyükről.17 Ami azonban fontosabb: 1919 szeptembere óta folyamatban voltak az igazolási és fegyelmi eljárások, melyek során a tanítóknak és tanároknak bizonyítaniuk kellett, hogy nem működtek együtt a kommunista rezsimmel. 1919. augusztus 15-én jelent meg az a minisztériumi rendelet, mely a proletárdiktatúrát kiszolgáló tanítók sorsáról intézkedett. Ennek értelmében „ha a tanító hazafias, politikai, társadalmi vagy erkölcsi magatartása ellen kifogás merült fel, a fegyelmi eljárás megindítandó, súlyosabb esetben pedig az állásból való sürgős felfüggesztés” is szóba jöhetett. Az iskolaszékek, gondnokságok és maguk a tantestületek is megtárgyalták az egyes tanerők „viselt dolgait”, s ha elmarasztaló határozatot hoztak, akkor ennek alapján megindulhatott a fegyelmi eljárás. Az ügy a közigazgatási bizottság elé került, amely a tanfelügyelő véleményét is meghallgatva döntött az eljárás alatt álló tanító sorsáról, akinek viszont lehetősége volt még a vallás- és közoktatási miniszterhez fellebbezni.18 Augusztus 18-án a középiskolai tanárok igazolási eljárásáról rendelkezett a kormány. A pedagógusok „beható és tárgyilagos vizsgálat nélkül büntetéssel nem sújthatok” — mondta ki a rendelet. Az 1919. március 21. óta foganatosított iskolai kinevezéseket felül kellett vizsgálni, s a proletáruralom ideje alatt politikai okokból elbocsátott tanárok ismét munkába állhatták. A középiskolákban mindegyik tantestület saját kebeléből egy négytagú bizottságot választott, mely az igazgató elnöklete alatt egészen 1918. október 31-ig visszamenően megvizsgálta minden egyes tanár magatartását és cselekményeit „erkölcsi és nemzeti szempontból”. A négyfős bizottságok véleményüket a tantestület elé terjesztették, amely azután titkos szavazással döntött arról, hogy az egyes tanárok „tisztának” tekinthetők-e avagy sem. Ez utóbbi esetben ügyük a helyszínre kiszálló 4—7 tagú igazoló bizottság elé került, s ez a testület megrovásra, áthelyezésre, netán 15 PMLIV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 172. doboz 80/1920. sz. Az újpesti tanfel. jelentése. 16 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 173. doboz. 123/1920. sz. 17 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 172. doboz. 192/1920. sz. A kiskunhalasi tanfel. jelentése. 18 A fegyelmi eljárások menetére lásd PÁSZTOR 1990,421-456. 241
