Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Bánkúti Imre: Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a Szatmári Békéig (1686-1711) - I. A török kiűzése (1686-1702)
Pest megye a felszabadító háborúk megindulásától a szatmári békéig céljuk: vagyis a jobbágyság szolgáltatásainak növelése, a mezővárosok jogainak korlátozása stb. Gróf Koháry István pl. 1703-ban Bajtay Istvánt (1702-ben kapott armálist), küldte Kecskemétre a földesúri hatalom közvetlen gyakorlására, miután előzőleg a megye segítségével megszerezte a várostól a ius gladiumot és megkezdte működését az úriszék a földesúr irányítása alatt.55 A Keglevichek szintén igyekeztek Nagykőröst teljesen földesúri hatalom alá vonni, de az a kísérletük, hogy a mezőváros hatalmas határából allódiumot hasítsanak ki, hosszas pörösködés után a 18. században sem sikerült.56 Végül is a 17—18. század fordulóján a megyében csak két igazán szervezett és egységes nagybirtoktest létezett: a Zichyek óbudai uradalma és a Ráckevei-szigeten fekvő Savoyai Eugén birtok. Az óbudai uradalom57 a következő helységekből állt: Óbuda, Tótfalu, Monostor, Tök, Bogdány, Szentendre, Zsámbék, Budakeszi, Szántó, Budaörs, Békásmegyer, Perbál. Csak 3 helység (Tótfalu, Monostor, Tök) magyar lakossága maradt a helyén a felszabadító háború legsúlyosabb éveiben is, de a Zichyek már korán igyekeztek telepeseket szerezni, elsősorban németeket és katolikusokat (Budakeszi, 1698.) A birtok a hódoltság északi peremén feküdt, így a földesúr könnyen kézben tarthatta jobbágyait, terheiket következetesen emelve. (Gróf Zichy Péter, egyébként költő és gróf Bercsényi Miklós veje) úszott az adósságokban, amelyeket gondosan átörökített utódaira is. A Zichy-uradalom a megye Pilisi járásában, a Duna jobb partján feküdt, a Rákó- czi-szabadságharc alatt a királyi megye és főleg a budai császári őrség ellenőrzése alatt állt, a kurucok sohasem tudták a kezüket rátenni, s a jobbágyság mindvégig teljesítette földesúri szolgáltatásait. Ha a katonai helyzet lehetővé tette, a kurucok zsákmányolásra törtek be a megyének ebbe a részébe. A másik nagybirtok, amelynek történetéről nagyon keveset tudunk, a ráckevei volt. A sziget Donat Heissler tábornok 1696-ban történt halála után 85 000 forintért került Savoyai Eugén herceg kezébe. A nagyon gyér adatokból csak annyi valószínűsíthető, hogy az uradalmat külföldi, német szakemberek igazgathatták. 1702-ben Pest- Pilis-Solt megye alispánja lemond a szigetről a herceg javára, aki komolyan gondolt uradalma fejlesztésére, aminek bizonyítéka a Ráckevén 1702-ben építtetett pompás barokk kastélya (Johann Lukas von Hildebrandt műve). 1704-ben a kurucok már ménest és egyéb állatállományt találtak a szigeten, amit természetesen felprédáltak és elraboltak.58 55 BOROSY 1985,130.; 1VÁNYOSI-SZABÓ 1979,59., 287. 56 MAJLÁT 1943,208-212.; IRHÁZI 1935. 57 GÁL 1988. A témára és az egyes helységekre is vonatkozó irodalommal. 58 HORNYIK 1866, IV. 273-274.; Fél évszázaddal későbbi visszaemlékezés szerint Eugén herceg, miután a ráckevei uradalmat megvette, kijelentette, „hogy őnekie nemes ember nem köll”, s a Ráckevén jó kőházakkal bíró három nemesnek a házak „árát letétette s magához vette...” DÜMMERTH 1984, 72.; MAGDICS 1888, 102.; 1702-ben a vármegye alispánja átadja a hercegnek a Ráckevei-szigetet. BOROSY 1986,47. 23
