Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
ZÁBORi László osztályba sorolásától függően évi 200—600 koronát) kellett számára fizetnie.133 Mindez jelentős eredmény volt — mai szemmel nézve pedig kiváltképp a kertes lakásért irigyelhetjük az akkori idők pedagógusait. Persze, mint korábban láttuk, ezeknek a tanítói lakásoknak egy része meglehetősen rossz állapotban volt, és sok esetben az iskola és a lakás egyetlen épületben nyert elhelyezést. A ráckevei főszolgabíró egy ízben azt javasolta a közigazgatási bizottságnak, hogy a családos tanítókat az iskolaépülettel egybeépült lakásaikból költöztessék ki, mivel a tanítók saját tanítványaikat udvarukon, háztartásukban dolgoztatják. Ráadásul, ha a tanító családjában valaki megbetegszik, akkor a gyerekek sem mehetnek iskolába, és a tanításnak szünetelnie kell. A megoldás a főszolgabíró szerint az lenne, ha a tanítók számára az iskolától távolabb építenének lakásokat. A közigazgatási bizottság némiképp meglepő módon a tervet felkarolta, ám a minisztérium elutasította. Hiszen — érvelt a miniszter —, ha a tanítók az iskolától távol laknának, a tanintézetek felügyelete nem lenne megoldott. Sokba is kerülne új, különálló tanítói lakások építése. Ami pedig a betegségeket illeti, a miniszter véleménye szerint inkább a tanulók fertőzik meg a tanítót és családtagjait, mintsem fordítva. A gyerekek dolgoztatása a tanítói háztartásban megengedhetetlen, s ha valamelyik tanító mégis ilyesmire vetemedne, ellene azonnal meg kell indítani a fegyelmi eljárást — szögezte le Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter a Pest megyei közigazgatási bizottságnak írt leiratában.134 A háború kitörése előtti esztendőkben erősen megemelkedtek az élelmiszerárak az országban. A minisztérium drágasági segély címén igyekezett a nehéz sorsú tanítóságot megsegíteni. A kérelmeket az iskolaszék (esetleg személyesen maga a tanító) terjesztette a közigazgatási bizottság elé, amely azután azokat a minisztériumhoz továbbította. A segély összege 100 és 150 korona körül mozgott. Az évek során nagyon sok Pest megyei tanítót támogatott ezen az úton is az állam.135 136 De önmagukon is próbáltak segíteni: az 1880 óta működő Pest Megyei Tanító Önsegélyegyletnek 1909-ben 999 tagja volt.16 A drágasági segélyért, családi pótlékért folyamodó kérelmek szaporodása jelzi, hogy a tanítók legnagyobb része súlyos anyagi helyzetbe került a háború alatt. Ehhez jámlt még a katonai szolgálatra behívott tanítók egyre nagyobb száma. A 133 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir„ III. Iskolaügyek, 18. doboz. 4488/1907. sz. Az 1907. évi XXVII. törvénycikk végrehajtásáról kiadott közig. biz. utasítás. 1913-ban újból született egy törvény a községi és hitfelekezeti iskolai tanítók illetményeinek rendezéséről (XVI. törvénycikk). Ez a törvény kimondja, hogy az azonos fizetési osztályba tartozó állami, illetve községi és hitfelekezeti tanítók fizetését az iskolafenntartónak jogában áll azonos szintre emelni. Az állami tanitókat 1907 óta köztisztviselőnek tekintették, az ő fizetésük ezért magasabb volt, mint községi vagy egyházi iskolákban dolgozó kartársaiké. A tanítók többsége számára ez a törvény tehát kedvező volt. A törvény a tanítók részére családi pótlék fizetését is lehetővé tette. 134 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 37. doboz. 1073/1909. sz. A miniszter 148 053/1908. sz. leirata. 135 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 70. doboz, valamint 82. doboz 7989., 7988., 7987., 7990. stb. számok. A 128 815/912. sz. miniszteri körrendelet intézkedik a tanítók számára fizethető drágasági segélyekről. 136 BOROVSZKY II. 232. Az egyesületnek könyvtára is volt, amelynek még Tóth József tanfelügyelő vetette meg az alapjait 1891-ben. 1909-ben egyébként 14 tanítói egyesület működött a megyében. 232
