Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)

Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)

Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között

tásügyi miniszterhez, amelyben javasolják az igazolatlan mulasztás kihágásnak minősítését. Ebben az esetben ugyanis a fizetni nem tudó, gyermekét iskolába nem járató szülőt elzárásra lehetne ítélni. (A javaslat 1913-ban megvalósul.) A kistétényi képviselő-testület szerint megoldás lehetne az is, ha kimondanák: minden gyári munkásnak, iparosnak, azok segédjeinek kötelező ími-olvasni tudnia. Ha ez megtörténnék, a szülők igyekeznének gyermekeikkel a hat osztályt elvégeztetni.85 86

Budakalászon is eredménytelen maradt a mulasztó gyerekek szülei elleni fellépés. A falu jegyzőjének a tanfelügyelőhöz írt levele szerint naponta átlag 15—20 gyerek hiányzott az iskolákból. Korábban a kisbíróval vezettették föl a hiányzó tanulókat az iskolába, akinek azonban ez minden idejét lefoglalta, és ezért le is mondott állásáról. A mulasztók egy része persze valójában beteg, amit viszont szüleik sok esetben nem jelentenek be az iskolának, s így az ő hiányzásukat is igazolatlannak veszik. A mulasztók másik része pedig annyira szegény, hogy cipője, ruhája sincs, s ezért nem tud iskolába menni. A kirótt bírságot a jegyző állítása szerint az esetek kilenctized részében nem lehet behajtani, mert a szülőnek nincs semmiféle vagyona. „így jóformán tehetetlenül állunk a tömeges mulasztásokkal szemben ..., melyek egyik oka az, hogy a lakosság általában ellenszenvvel viseltetik az iskola iránt” — olvashatjuk a budakalászi jegyző levelében.80 Pilisszántó községben az ismétlő iskolás gyerekekkel adódott probléma. Azok ugyanis szerdánként nem, csakis vasárnap voltak hajlandók iskolába menni. (Az ismétlő osztályokban heti két alkalommal volt tanítás.) Akkor értek rá, mivel hétköznaponként dolgoztak. A mulasztási bírságot az elöljáróság a szülőkre kirótta, csakhogy ez nagy felzúdulást keltett a faluban. A település jegyzője kérte a járási főszolgabírót, engedjék el a kirótt bírságpénzeket, mert „nem lenne méltányos dolog a lakosság nyomorát csekély vagyonkájának eladásával súlyosbítani”. A főszolgabíró azután a megyei hatósághoz fordult, amely azonban elutasította a kérelmet. A igazolatlan hiányzások legfőbb oka tehát mindenképpen az volt, hogy a gyermekek otthoni munkájára a családnak szüksége volt. De látunk példát arra is, hogy a gyerekek azért nem mentek iskolába, mert nem volt megfelelő ruhájuk. Ezért aztán érthető, ha mulasztások a községek, tanyák iskoláiban nagyobb számban fordultak elő, mint a városi tanintézményekben.

1909 őszén a vallás- és közoktatási miniszter úgy látta, az előző évi statisztikák „megdöbbentő képet” adnak az igazolatlan mulasztások számát illetően. Ennek oka a minisztérium véleménye szerint részben a helyi iskolai és községi hatóságok hanyagsága, részben pedig az, hogy nem áll rendelkezésre elegendő számú iskolaépület. Ezért a vallás- és közoktatásügyi miniszter Halász Ferenc személyében miniszteri biztost nevezett ki, aki tárgyalásokat kezdett a megye vezetőivel új iskolák felállítása ér85 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 18. doboz. 1560/1907. sz. Kistétény képviselő- testületi ülésének jegyzőkönyve, 1907. január 23. Komárom vármegye 1913-ban szintén kérte a kormánytól az igazolatlan mulasztás kihágássá minősítését. Erre nézve PML IV. 408-b PPSK Vm. alisp. közig, ir., 57. csomó. 19 011. sz.

86 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 70. doboz. 6642/1912. sz. Budakalász község jegyzőjének levele a közig, biz.-hoz 1912. december 4-én.

223