Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - III. Pest vármegye tanügyi viszonyai a dualizmus utolsó éveiben és a forradalmak idején (1906-1919)
Zábori László 1899-től azonban a gazdasági ismétlő osztályok felállítását kezdték szorgalmazni, Apponyi pedig még tovább ment, s az önálló gazdasági ismétlő népiskolák számának szaporítására tett kísérletet. Most pedig a minisztérium ismételten a faiskolák mellett tört lándzsát. Igazából a mezőgazdasági gyakorlati képzéssel végig baj volt; meglehet, azért, mert a szülők úgy érezték, ők jobban meg tudják tanítani gyermekeiknek az ez irányú ismereteket a mindennapi munkájuk során. 1917 áprilisában a minisztérium felszólította a népoktatási hatóságokat, hogy az ifjúságot a mezőgazdasági munkákba igyekezzenek bevonni. Erre a fokozódó munkaerőhiány miatt persze nagy szükség is volt. Egy évvel korábban a közigazgatási bizottság már kiadott egy hasonló tartalmú rendeletet, amelynek értelmében kártékony rovarok, férgek és hernyók irtására, gyomlálásra a gyerekek tanítási időn kívül alkalmazhatók voltak. Ahol pedig a gazda ezekért a munkálatokért fizetni is hajlandónak mutatkozott, ott a befolyó pénzt az iskolai alapvagyon gyarapítására lehetett fordítani.25 A Pest megyei királyi tanfelügyelő némi elégtétellel állapította meg a miniszterhez írott levelében, hogy a gyerekeket nem kell munkára buzdítani, mert azok amúgy is szívesen segédkeznek a földeken. Ennek persze megvolt a maga ára, mert a gazdasági népiskolák elnéptelenedtek, hiszen a 13—15 éves gyerekek nem egy esetben családfenntartóként dolgoztak. Esetenként iskolák játszótereit is veteményezésre használták föl, sőt megesett, hogy egy-egy gazdasági népiskola csekély földterületét is kiosztották olyan családok között, ahol a családfő hadbavonult.26 Az országos és a megyei tanügyi vezetés persze aligha így képzelte a gyermekek mezőgazdasági oktatását. Ami mármost az iparos- és tanonciskolákat illeti, mindenütt, ahol 50-nél több kereskedő vagy iparostanuló volt, ott tanonciskolát kellett felállítani.27 1917-ben a minisztérium körrendeletben szabályozta az iparos- és tanonciskolák működését, amit azután egy évvel később módosítani kényszerült. Erre azért volt szükség, mert a háború okozta munkaerőhiány miatt a tanoncok az üzletekben, illetve a műhelyekben kényszerültek dolgozni, s a tanórákat nem látogatták. Ilyen esetekben „háborús okokra hivatkozva” az iskolába járás alól felmentést is kaptak. A hiányzások száma ijesztően megszaporodott. Ezért döntött úgy a minisztérium, hogy a jövőben csakis akkor tekinthető igazoltnak a mulasztás, ha a tanonc az üzletben, illetve a műhelyben az egyedüli munkaerő, akinek a munkájára ott tehát feltétlenül szükség van. De még így sem lehetett többet mulasztani a tanév folyamán 30 óránál.28 Pest megyében 1910-ben 28 iparos és kereskedő tanonciskola működött.29 25 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 123. doboz. 3172/1916. sz. A közig. biz. 1916. augusztus 10-i ülése. 26 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 146. doboz. A tanfel. jelentése a népoktatási intézetek mezőgazdasági munkálatairól, 1917. május 1., szám nélkül. 27 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 24. doboz. 3128/1908. sz. 28 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., III. Iskolaügyek, 145. doboz. 3301/1918. sz., a miniszter 145/650/1918. sz. rendelete. 29 BOROVSZKY II. 231.d. 210
