Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Zábori László egyszer” vagy magának a tanfelügyelőnek, vagy az ő „segédének” meg kell látogatni a vármegye iskoláit. Ez persze így, tekintve a vármegye méreteit és az iskolák számát, képtelenségnek tűnt. (A problémával, mint korábban láttuk, az iskolatanács is foglalkozott, amelynek egyes tagjai is tehettek „tanfelügyelői” látogatást a kiválasztott tanintézetekben.) A későbbiekben három miniszteri rendelet is szabályozni igyekezett a tanfelügyelői látogatások rendszerét (1885-ben, 1889-ben és 1895-ben), s ezekben kimondták: a tanfelügyelőnek látogatásai során a tanítás eredményességének, valamint a valláserkölcsi nevelés sikerének előmozdítására kell elsősorban törekednie. 1896. december 31-én pedig egy minden korábbinál részletesebb és szigorúbb miniszteri rendelet jelent meg, amely leszögezte: a tanfelügyelőknek tevékenységük során az iskolalátogatásokra kell helyezniük a fő súlyt. Magát a látogatást a tanfelügyelő, a segédtanfelügyelő, illetve a látogatásra feljogosított „tollnokok” is teljesíthették. A kiszállások során az iskolaépületek állapotát, az iskola felszerelését, a tankötelezettség teljesítését, a mulasztási arányokat, a tanítás eredményességét — különös tekintettel a magyar nyelv oktatásának, valamint a hazafias és erkölcsi nevelés hatékonyságára — továbbá a tanítók életkörülményeit kellett alaposan szemügyre vermi. A tanfelügyelő — vagy a látogatást végző helyettese — az észlelt hiányosságokról a községi hatóságokkal „azon melegében” tárgyalhatott. Az egyes iskolákban tapasztalt állapotokról, illetve a helyszínen tett intézkedésekről egy előre elkészített „jegyzék” rovatainak kitöltésével kellett „maradandó emléket” állítani. Ezeket a „jegyzékeket” aztán a tanfelügyelő minden év augusztus végéig a minisztérium számára köteles volt felterjeszteni. Továbbá a tanfelügyelőnek havonta jelentést kellett tennie a közigazgatási bizottságnak arról, hogy mely községekben teljesített iskolalátogatást.164 Egy-egy ilyen iskolalátogatási jelentés valóban képet ad a népoktatás korabeli állapotáról — még akkor is, ha mindnyájan tudjuk: a tanítók és a tanulók egyaránt igyekeznek a legjobb arcukat mutatni az órákon megjelenő tekintélyes urak előtt. Még az is meglehet, hogy a tanfelügyelők sem tárták fel mindig (az esetenként igencsak kiábrándító) valóságot ezekben a jelentésekben. 1897 februárjában például Tóth József tanfelügyelő tizenkét község iskolájában tett látogatást. Pándon elérte, hogy a képviselő-testület hozzájárult egy újabb tanterem építéséhez a helyi községi iskolában. Ugyanis a meglevő két tanterem közül az egyikben 97, a másikban 132 gyerek zsúfolódott össze, minek következtében aztán színvonalas oktatásról beszélni sem lehetett. Tápióbicskén a tanfelügyelő mindent rendben talált, viszont Tápiószentmárton római katolikus iskolájában ismét csak túlzsúfoltságot tapasztalt. Itt az egyik tanteremben 148 gyerek nyomorgott, s a tanítói lakás is tűrhetetlen állapotban volt. A tan- felügyelő a váci püspökhöz fordult, kérve őt, rendelje el egy új, tágas iskola és tanítói lakás építését, mert ha ez nem történik meg, az iskolát a község fogja tulajdonába venni. A tápiószentmártoni evangélikus népiskolában az iskolaépülettel nem volt baj, s a tanítókat is ügybuzgók és lelkesek voltak. (Bár egyikük egy lehetetlenül kis lakás164 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 14. doboz. 71 311/1896. sz. miniszteri rendelet 1896. december 31-én. 176
