Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Zábori László: Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868-1944 között - II. Pest vármegye tanügyi viszonyai Tóth József tanfelügyelő működése idején (1877-1905)
Iskola- és oktatásszervezés Pest megyében 1868—1944 között tudnának iskolába menni. Ezekben az esetekben pedig aligha lenne méltányos bármifajta büntetés. A bíró megértette és védelmébe vette azokat a gyerekeket is, akik a túlságosan szigorú tanító miatt maradtak távol az iskolától. Ám az ügyben vizsgálódó járási főszolgabíró nem bizonyult ennyire megértőnek: a községi bírót az iskolamulasztások hanyag kezelése miatt vétkesnek találta, és a hivatalos megdorgáláson felül 10 forint pénzbírsággal sújtotta.104 A közigazgatási bizottság mindenképp módosítani kényszerült tehát a valós viszonyokkal nem megfelelően számot vető 1882-es rendeletét. 1886 augusztusában jelent meg az új rendelkezés, amelyben már az olvasható, hogy a szeptember és október hónapokban folyó nagyobb mezei munka idejére (kukoricatörés, burgonyaszedés stb.), „kikerülhetetlen egyes esetekben”, de csakis az iskolaszék, gondnokság engedélyével, a 10 éven felüli gyermekek a szülők kérésére, meghatározott napokra felmenthetők az iskolába járás alól. (Az 1868-as népiskolai törvény 53. §-a erre lehetőséget adott.) Szőlőművelő vidékeken pedig az iskolaszékek, gondnokságok — a tanfelügyelő beleegyezésével — szüreti szünidőt biztosíthattak. A községi elöljáróságok a bizottsághoz kéthetente benyújtandó mulasztási kimutatásban szereplő gyerekek szüleivel szemben tíz napon belül eljárni tartoztak, beleértve a pénzbírság beszedését is. A tanfelügyelőnek ettől kezdve minden hónapban részletes jelentést kellett a bizottság elé terjeszteni azon községekről, melyekben az iskoláztatás az elöljárók, illetve a tanítók nemtörődömsége folytán elhanyagoltatott. A közigazgatási bizottság határozatát a megyebeli összes felekezet részére is elküldték, kérve őket, támogassák az iskolaügy fejlesztését célzó erőfeszítéseket.105 Az iskolamulasztások kérdése körüli viharok a későbbiekben sem csitultak. 1889 márciusában a tanfelügyelő a közigazgatási bizottság előtt a megyei tanügy örvendetes haladásáról számolt be. A „haladás egyetlen akadálya” ekkor szerinte csupán az volt, hogy az iskolák egy részénél rosszul értelmezték a népiskolai törvény 53. §-át. Ennek értelmében ugyanis a földműveléssel foglalkozó községekben a tíz évesnél idősebb gyermekek számára az iskolaszék megengedheti, hogy a szünidőn kívül még két hónapig csak vasárnapi iskolába járjanak a gyerekek. Erre a törvénycikkre hivatkozva azonban egyes helyeken a megyében a tíz év fölötti gyerekeket, akár elvégezték az elemi iskola négy osztályát, akár nem, két hónappal a tanév befejezése előtt elbocsátották az iskolából. így néhol a 3., 4., esetenként még a 2. osztályok is elnéptelenedtek. A tanfelügyelő szerint ez a gyakorlat ellentétes az 1868-as törvény szellemével. Ezért azt javasolta a közigazgatási bizottságnak, hogy csakis azokat a 10. életévüket betöltött gyerekeket lehessen a legnagyobb dologidőben, a tanév közben vagy végén két hónapra elbocsátani, akik már elvégezték a négy osztályt. Az 5. és 6. osztályokban pedig a gyerekek számára lehetővé tették, hogy amennyiben otthoni munká104 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir,, VII. Népoktatási ügyek, 28. doboz. 1535/1881. sz., 1881. szeptember 15., ill. 836/1892. sz., 1882. június 14. 105 PML IV. 415-b PPSK Vm. Közig. Biz. ir., VII. Népoktatási ügyek, 2. doboz. 1596/1886. sz. A közig. biz. 1886. augusztus 12-i ülése.
