Egey Tibor (szerk.): Tanulmányok Pest megye monográfiájához 1. - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 4. (Budapest, 2005)
Völgyesi Orsolya: Kossuth Lajos és Pest vármegye 1845-ben
Kossuth Lajos és Pest vármegye 1 845-ben rekvésekre adott válaszként, hiszen az illír párt követői meg sem tudják fogalmazni, miért gyűlölik a magyarokat. Ugyanakkor a kormány nem veszi észre, hogy ez a mozgalom az egész monarchiát fenyegeti, sőt az illír párt védelmében lép fel, „s ezáltal megmutatta a világnak: hogy az ausztriai kormány revolutionalis mozgalmat is képes pártolni.” Erre a magatartásra pedig csak igen nehezen lehet magyarázatot találni, hacsak nem feltételezzük, hogy Bécsben létezik egy titkos kamarilla, amely a dinasztia ellen tör. Kossuth szerint azt is számításba kell venni, hogy hamarabb szakadna el az a kapcsolat, amely Ausztriát Magyarországhoz fűzi, mint az, amely Magyarországot Horvátországgal összeköti. A továbbiakban arra is rámutatott, hogy a kormány intézkedése a nemesség egészére nézve sérelmes, hiszen fennáll annak a veszélye, hogy a magyar nemeseket is megfoszthatják a tanácskozásokban való személyes részvétel jogától. Ez pedig már az alkotmányt és magát a nemzeti létet is veszélyeztetné. Kossuth tehát azt javasolta, a közgyűlés feliratban forduljon az uralkodóhoz, a feliratot pedig egy megyei küldöttség vigye el Bécsbe, továbbá a rendek körlevélben értesítsék végzésükről a többi törvényhatóságot.28 A javaslat mellett szólalt fel gróf Batthyány Lajos és Batthyány Kázmér, gróf Teleki László, Teleki Sámuel és Domokos,29 valamint Ensel Sándor, Miskey Imre, Besze János, báró Eötvös József, Szentkirályi Móric és Nyáry Pál. A felszólalók a Horvátországban történteket úgy értékelték, mint a magyar alkotmány elleni támadást, és — Kossuthhoz hasonlóan — többen is egy láthatatlan kamarilla működéséről beszéltek, s mindezekkel összefüggésben felhívták a figyelmet a Magyarország számára is egyre fenyegetőbbé váló orosz terjeszkedésre.30 Szentkirályi Móric pl. kijelentette: Oroszországnak az a szándéka, hogy Magyarországot meghódítsa, továbbá úgy vélte, a nagyhatalmak között egy megállapodás készül, s Ausztria megfelelő kárpótlás ellenében kész átengedni Magyarországot Oroszországnak. A közgyűlés végül elfogadta Kossuth javaslatát, a küldöttség elnökének Szentkirályi Móric első alispánt nevezték ki, a tagok pedig gróf Teleki Domokos, gróf Teleki László, gróf Batthyány Lajos, gróf Ráday Gedeon, gróf Batthyány Kázmér, Kossuth Lajos, Miskey Imre, Halász Boldizsár, Ágoston József, Hajnik Pál, Ilkey Sándor táblabírák, Balla Endre főjegyző, Hajós Alajos és Jankovich György aljegyzők, Egressy Sámuel főügyész, Eckstein Rudolf és Szilassy István főszolgabírák, Urbanovszky Jusztin alszolgabíró és Földvá- ry Mihály esküdt lettek. József nádor december 10-én levélben figyelmeztette Szent- királyi Móric alispánt, hogy az uralkodó a küldöttséget nem fogja fogadni, mivel az legfelsőbb helyről nem kért engedélyt arra, hogy az uralkodó elé járulhasson. Szentkirályi azonban tudatta a nádorral, hogy a levél kézhez vételekor a küldöttség négy fő kivételével már elindult Bécsbe: „azokat ellenben, kik még Pesten vannak, értesítettem ugyan; de miután a rendelet nem az egyes tagokat, kik különbenis egyenként a küldöttséget nem képezik, hanem a küldöttséget öszvevéve érdeklik: egyéb hátra né28 A beszédről készült lejegyzést 1. MÓL Kossuth-gyűjt. 33. 29 Ez utóbbi azt indítványozta, hogy a körlevelet küldjék el az erdélyi törvényhatóságoknak is. 30 MOL Inform. Prot. 1845. november 21. XXXIX. ülés. 110
