Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.3. Az irodalomszervezés alkalmi formái

számára; reprezentatív festmény a nagykárolyi megyeháza tanácskozási termébe; műveinek összkiadása. Ehhez azonban előbb meg kellett védeni Kölcsey kétségbe vont jelentőségét. A szükebb haza, Szatmár vármegye 1838. szeptember 11-i közgyűlésén örökítette meg az augusztus 24-én elhunyt Kölcsey Ferenc emlékét; Nagy Károly tiszteletbeli aljegyző és támogatói, Nagy Ignác szolgabíró, Botka Imre, Kovács Lajos, br. Perényi Lajos, Domahidy Gedeon táblabírák ,,a’ polgári és írói pályán egyaránt eszmény” Kölcsey mellképének megfestetését és kifüggesztését (a művész honoráriuma gyűjtés révén), valamint a vármegyéknek hivatalos gyászjelentés megküldését javasolták. Ez utóbbit végül csak azok a megyék kapták, amelyek Kölcseyt táblabíróvá választották (Bereg, Bihar, Sopron, Vas, Zala).275 A Szion nevű egyházi lap azonban 1838. október 26-án, Kolozsvárról keltezett, Honfi aláírású cikkében elébe vágott a terveknek: az indítványtevőket Szatmárban „éretlen ifjak”-nak nevezte; Kölcseyt magát pedig politikusként, gondolkodóként és íróként egyaránt igyekezett eljelentéktele- níteni. Az írót például így: „...az a nagylelkű, ki jobbágyát nem sanyargatja, ki embertársa szeméből nemcsak lanton játszva s vigasztalva, de tettlegesen is könnyet törül le...” Az európai szembeállításul Newton, Young, Goethe, Schiller, Milton, Klopstock méltó kultuszát említő ismeretlen cikkíró ugyanakkor tájékozottságot árult el a szat- márcsekei határrendezés nyomán keletkezett zavargásokról és perekről, amikor Kölcsey titokban való eltemetését említette és kilátásba helyezte emlékoszlopának ledöntését a csekeiek által.276 A „hiteles adatok” helyi informátort sejtettek és arra utaltak, hogy Kölcsey halála nem jelentett igazi „treuga Deit”-t sem a megyei liberálisok és konzervatívok harcában, bár utóbbiak a szeptember 11 -i közgyűlésen nem hallatták hangjukat, sem a csekei perek vonatkozásában. Szatmár közgyűlése a cikk hatására 1838. december 10-én, Kováts Ágost aljegyző javaslatára, jegyzőkönyvileg rögzítette tiltakozását, és a hozott végzés szerint ezt nemcsak a Jelenkor című hírlapban szándékoztak közzétenni, hanem körlevélben valamennyi vármegyével is közölték.277

Pest vármegye, minthogy nem tartozott az első körben értesített megyék közé, hivatalosan először az említett tiltakozást tárgyalva, 1839. március 19-én foglalkozott Kölcsey emlékének ügyével. A Szatmámak küldött válasz a „rokon érzés” tolmácsolása Kölcsey „azon érdemei tekintetéből, mellyekkel magát korunk legjelesb fiai közt is kitüntette...”278 Noha a sajtóvitában 1838. december óta szünet állt be,279 a váratlan fordulat a Szion-cikk szerzősége ügyében éppen Pest vármegye közgyűlésén következett be: 1840. augusztus 27-én egy konkrét panasz kapcsán (a ferencvárosi lelkész nem akart megesketni egy vegyes felekezetű jegyespárt) a felpaprikázott rendek kérdőre vonták a jelenlévő Gyarmathy János pesti szemináriumi tanárt, a Szion szerkesztőjét. Ő „azt adván elő: hogy azok miket Kölcseyről közlött Szathmár megye 4 tábla- bírája által hozott küldött levélben foglaltattak, miután az említett táblabírák nevének felfedezésére felszólíttatott, ’s ezt nem teljesíté ’s később előadását úgy módosítá

275 Társalkodó 1838. szept. 22. (A tudósító N. K., azaz maga a javaslattevő Nagy Károly volt.) A történtekre I. még —- Pap Endre tájékoztatása alapján — Kölcsey Antónia naplóját: KÖLCSEY A. 1938, 37.

276 A kiváltó helyi eseményekről 1. TAKÁCS 1990.

277 TAKÁCS 1985.

278 PML, IV. 3-c/l. PPS Vm. Kgy. ir. 1411/1839. (márc. 19., fogalmazvány).

279 A Sion-vitát először Váczy János foglalta össze (VÁCZY 1889). Legújabban 1. LUKÁCSY 1963. és kötetben is: LUKÁCSY 1995, 126-130., továbbá KOVÁCS 1974.

74