Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.1. Az irodalmi élet nyilvánosságának néhány helyi problémája
hái kéziratos másolatokban, postai úton mint magánlevelezést terjesztették.) A kérdés 1836. november 15-én került újra a közgyűlés elé, miután az október 5-i közgyűlés elutasította a második nádori tiltást is. Ahogyan Kossuth fogalmazott Lónyay Gábornak írott, másnapi levelében: „A RR rettentő haragra gerjedtek. Dubraviczky s Zlin- szky [a nádori tiltást továbbító alispán és szolgabíró] tettét improbálták, megsemmisítették.” A közgyűlés heves vita után Fáy András álláspontját fogadta el, miszerint a pesti (megyei székvárosi) lakos Kossuth Lajos ügyében „Pest vármegye úgy tekintetik, mint a nemzet egyik fő kincsének, a szabad levelezésnek őrje”, s nemcsak megerősítette a kisgyűlés határozatát, de elő is fizetett a lapra, sőt Ráday felvetette, hogy a megyének kell átvállalnia a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztését és kiadását, ha Kossuthot végképp megakadályozzák munkájában. Az elnöklő Dubraviczky rögzítette a kisgyűlés határozatának megerősítését; pártolta, hogy a lap a „közhírlapok” sorába kerüljön át (tehát kérjenek rá nyomdaengedélyt), és úgyszintén egyetértett azzal is, hogy a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveket publikálják (ez utóbbit annak a 1723:LVIII. te. 4. §-ának alapján, amely a közgyűlés nyilvánosságát írta elő, és amelyre perében Kossuth is ismételten hivatkozott).64 Első fokon a levéltitok, másodfokon a szólás- és sajtószabadság, végső értelemben pedig a modern, polgári politikai publicisztika nyilvánosságának ügyében a vármegye első számú választott tisztségviselője feloldhatatlan dilemma elé került, amikor ellentétes tartalmú utasítást kapott a nádor-főispántól (ezt hajtotta végre), és más volt megválasztóinak közgyűlési határozata (az említett 1723. évi te. szerint a közgyűlést sem az alispán, sem a főispán nem bírálhatta felül döntéseiben). Ezért, amikor 1837. június 6-án (már Kossuth Lajos letartóztatása után) a vármegye bizottságot küldött ki a Törvényhatósági Tudósítások naplókönyv formájában folytathatásának megvizsgálására, Dubraviczky neve nem szerepelt a Földváry Gábor vezette bizottságban, ahol viszont megtaláljuk — többek között — gr. Károlyi György, br. Jósika Miklós, gr. Ráday Gedeon és Fáy András nevét.65 A dilemmát Földváry Gábor is átélte, aki ugyanezen a közgyűlésen bejelentette lemondását. A visszavonulást amúgy is fontolgató másodalispánt (Vas Gereben leendő regényhősét) a rendek levélben kérték a maradásra; az érvek között hazafiúi és politikusi érdemei mellett kedvelt kulturális alkotása, a még meg sem nyitott színház is ott szerepelt: „...végre a’ Magyar Szín-Ház Pesten lehetetlennek vélt lehető felállításában kimutatott példa nélkül való Szorgalom és Elnöki [a színházi kiküldöttség élén — K. F.] Álhatatosság felejthetetlen volta...”66 Kétségtelen, hogy a belső korszakhatárnak tekinthető 1841, a Kelet népe-vita után nemzedéki-szemléleti különbség is megfigyelhető, a Dubraviczky-Földváry generáció egyre idegenebbül mozgott a politikai publicisztika formálta, a politikai pártalakulás felé haladó közéletben. Helyükre gr. Ráday Gedeon, Nyáry Pál nemzedéke lépett, vagy éppen Nyári Albert, aki ugyan bárónak és Nyárynak született, de arisztokrata 64 KLÖM VI. 658-659., 682—583., 817-819. A Kossuth-Ievél: KLÖM VI. 516. A Törvényhatósági Tudósítások ügyének 1836. évi eseményeire 1. KLÖM VII. 25-44. 65 Vö. SZÉKELY 1895, 30-34. Dubraviczky további pályájára 1. BENKÓ 1914 és GÓCSÁNÉ 1995. Egy „finomításukat” azonban helyesbítenünk kell: 1848 őszén Dubraviczky nemcsak visszavonult Deák Ferenc igazságügy-minisztériumának osztályigazgatói állásából, hanem fel is esküdött a császáriakra, ami miatt hazaárulónak bélyegezték és budai, tápiószelei javait zárolták. 1849. ápr. 24-i halála után ajún. 19-i kgy. szabadította fel azokat, vö. PML, IV. 103. PPS Vm. Forradalmi Bizottmányának jegyzőkönyvei, 461/1849. 66 SZÉKELY 1895, 68-69. 26
