Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)

1. Pest vármegye irodalomszervező- és pártoló tevékenysége - 1.2. A nyelvkérdés

tást kezdeményezett, majd kifejtette, hogy a törvénykezés nyelve ügyében kevesebbet kell kérni, és a horvátok, valamint a nemzetiségi megyék érdekében hiteles latin fordítást is igényelt a törvénykönyv mellé. A kirobbant — Kossuth Lajos szavával — „kedvetlen vitatás” során Péchy megsértette Beöthy Ödön bihari követet; az egy diplomatikai nyelv szükségességét bizonygató Balogh János barsi követ ellenében pedig (hogy ti. Péchy logikáját követve szlovák, német, szerb és román diplomatikai nyelv is elképzelhető lenne) gúnyosan közölte, hogy a törvényeket ruszin és román nyelvre fordítani viszont nem kell, mert „azok kevéssel különböznek a barmoktól.” Balogh felháborodottan tiltakozott (ő embert nem hasonlít baromhoz), Dubraviczky pedig mentegetni kényszerült követtársát: „Ismérem Collégám kívánságát a nyelv előmenetelére nézve, s azt hiszem, amit mondok, nem fogja venni enunciatiojának [kijelentésének] ellenére, ha többet nem tudnak nyerni ezt is elfogadja, de kívánsága tovább terjed, s az izenethez ragaszkodik.”131

Helyzete mindinkább tarthatatlanná vált: 1833. december 5-én, az alsótábla negyedik üzenetének országos ülésén tartott vitájában ismét a főrendek mellé állt, sőt csaknem párbajig menő szócsatába keveredett ismét csak Balogh János barsi követtel; az 1835. február 9-i kerületi ülésen pedig, amikor a mandátumát vesztett Kölcsey Ferenc búcsúbeszéde után az egyik vezéregyéniségétől megfosztott reformellenzék eloszlani akart, Péchy a „Még csak 11 óra!” felkiáltással vétette magát észre. Az 1835. április 9-i kerületi ülésen Dubraviczky azt javasolta, hogy a Szatmár megyei közgyűlésen tett kijelentései miatt hűtlenségi perbe fogott Wesselényi Miklós ügyében országos küldöttség menjen a királyhoz — az ügyben kialakult alkotmányjogi vitákban, amelyek a király és a kormány közötti konstitucionális különbségtételről folytak (Wesselényi védelmében), Péchy júniusban ismételten az ellenzékkel szemben foglalt állást stb.132 Helyére, őt visszahíva, az 1835. szeptember 9-i közgyűlés Fáy Andrást küldte Pozsonyba. A követutasítással újra meg újra ellentétbe került követ visszahívása lassúnak tűnhet az utólagos szemlélő számára, ám az intézkedés a kormány és a nádor határozott ellenkezésével találkozott és olyan időpontban történt, amikor a megyékben frontális támadás folyt a reformpárti követek visszahívásáért. (Gondoljunk Szatmár megye és Kölcsey Ferenc említett esetére!)133

Fáy András Pozsonyba küldésével — az ülésterembe lépő írókövetet 1835. szeptember 24-én a kerületi ülés éljenzéssel fogadta — az ellenzék és ezen belül a magyar nyelv ügye nagyhatású támogatót nyert. Már az első, országos ülésen elmondott beszédében (1835. október 12-én, a békési sérelem tárgyában, hogy ti. az ellenzéki megye pálfordulását előkészítendő adminisztrátort küldtek Békésbe) széles horizontú szellemi állapotrajzot adott: „Hazánkban az ifjúság nevelését korlátolt állapotú férfiak, szorosan kitűzött gondolkodási mód és szabályok szerint eszközük, egy pár féktelen külföldi könyv kitiltásának ürügye alatt sorompók zárják el tőlünk a műveltebb nemzetek szabadelvűségeit, Diaetai újsággal máig sem bírunk; saját elmemíveinket önkényes censura nyommasztja, s a megyék és diaeták gyűlésein kivétetett szánkból a

131 SZEKFŰ 1926, 401-402. és KLÓM I. 138-139.

132 KLÖM II. 457-160. és KLÓM IV. 186., 326., 599-600.

133 GALGÓCZY 1876, I. 154. A közgyűlés számai: 3523. és 3759/1835. A nádori ellenlépésekre 1. KLÖM V. 82. (jegyzetben). Vö. még BADICS 1890, 328-329. (a jegyzőkönyv szövegének közlésével).

41