Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
biedermeier kirándulási szokásnak köszönhető. Hiszen a „Salamon tomyá’’-пак hitt donjon és a Mátyás korabeli romok láthatók-látogathatók voltak, addig a Zách- történetre tárgyi emlék, maradvány nem emlékeztetett, legfeljebb a romok között talált fehér rózsát és vörös pipacsot lehetett egy-egy visegrádi kirándulásról mint „Klára emléket” megőrizni, amint azt Egressy Ákos alább idézendő emlékezése rögzítette. Visegrád kedvelt kirándulóhellyé válását nagyban elősegítette a Bécs és Pest-Buda közötti, menetrendszerű gőzhajózás megindulása 1831-ben. A pozsonyi országgyűlésre az Árpád gőzössel utazott Vahot Imre arról számolt be eszmetárs-barátjának, Erdélyi Jánosnak 1839-ben, hogy „Visegrád fellegváránál — az ifiúság kérésére 3 üdvözlő álgyulövést tettetett a hajókapitány.”146 * A visegrádi gőzhajó-megállás az irodalomba is bekerült: Dobsa Lajos 1848-as vígjátéka, a Marczius Tizenötödike számára egy előjátékot is írt, Jegyváltás a gőzösön címmel, ami az amúgy is túlságosan hosszú darab színpadra állításakor elmaradt, de nyomtatásban megjelent.146 A Hermina gőzhajó fedélzetén játszódó részlet díszlet-előírása szerint a háttérben tájképek vonultak, majd megállást jeleztek Visegrádon, azután ismét a tájképek jöttek, most már Pestig. Dobsa nem maga találta ki a mozgó háttérfüggöny díszletötletét, viszont jól ismerte a Nemzeti Színház díszletraktárát. Az épített hajó + mozgó háttér kombinációt Telepi György színész-festő-gépész először 1847-ben használta a Vén csapodár c. Vahot- vígjátékhoz.148 Mivel ilyen nagy értékű díszlet nem készült gyakran, nyilván már 1847-ben felbukkant az elsuhanó táj panoráma-spektákulumában Visegrád is. Egressy Ákos nemcsak a Rákos mezejére tett kiruccanást írta le, hanem megörökített egy visegrádi kirándulást is. Talán éppen azt, amelyhez Petőfinek a Visegrád táján c. verse köthető.149 Az Egressy család mellett ezúttal Petőfi és Rácz Sándor miskolci „aggszínész”, az Egressy fiúk egykori nevelője alkotta a társaságot, amely a reggeli hajóval délre ért a Várhegy alá. Azt megmászva, az éjszakát is a romok között, a szabad ég alatt töltötték. Másnap gyönyörködtek a napfelkeltében, bejárták a romokat, megfürödtek a várudvar melletti kis tóban, s noha Egressy nem említette, minden bizonnyal visszaütjük is hajóval történt, hiszen késő este hazaértek Pestre. J. V. Häufler, a jegyzetben már említett bécsi etnográfus-topográfus-történész (1810-1852) többször is járt Visegrádon, amikor 1840 szeptembere és 1847 júliusa között József nádor ifjabb fiának, Józsefnek volt a nevelője Budán. Szerelmey Miklós litográfiáival megalkotta azt a kézikönyvet is, amelyet a kirándulók használhattak, megőrizhettek, emlékébresztőnek forgathattak. Az Album von Visegrád (Pest 1847) ajánlása felöleli mindazokat a motívumokat, amelyek alapján a biedermeier kor polgárai útnak indulhattak a Dunakanyarban: „den zahlreichen Freunden der schönen Natur, der Romantik und Geschichte.” A tudós alapos anyagmerítésével megírt történeti bevezetőben a római castrumig tekintett vissza, külön fejezetet szentelve Salamon fogságának, de megemlítette Zách Klára esetét is. Az etnográfus a Salamon-fejezet- ben szólalt meg, amikor az „Úgy fénylik, mint a Salamon töke” c. népi szóláshasonlatot abból eredeztette, hogy a fogoly király kivilágított, gyertyát rejtő tökkel üzengetett 146 Vahot Imre levele Erdélyi Jánosnak; Pozsony, 1839. jún. 8. In: ERDÉLYI 1960,1. 55. 146 Életképek 1848. szept. 10. 328-338. Új kiadása: SZÍNMŰVEK 1848-1849, 63-74. 148 Vö. Pesti Divatlap 1847. jún. 6. 732. 149 EGRESSY 1909, 48-53. 295
