Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) - Előmunkálatok Pest megye monográfiájához 3. (Budapest, 2002)
3. Táj és irodalom - 3.2. Tájszimbólumok Pest megyéből
szín is hozzátartozott. Régészeti feltáró munka, Gerevich László ásatásai hitelesítették, hogy Gertrúd királyné meggyilkolása 1213. szeptember 28-án a középkori Pilis vármegye területén történt, s ott is temették el, a pilisszentkereszti ciszterci apátság területén.34 Minthogy azonban a Bánk bán-történet többi eseménye a királyi udvarhoz kötődött, a krónikás forrásokban még említett temetkezési hely, mint a merénylet feltehetően azonos tetthelye a szépirodalmi feldolgozásokból már eltűnt, sőt, a kérdést véglegesen eldöntő Katona József a maga drámájában már a királyi palotát sem lokalizálja (Esztergomba), amiből kortársi félreértés is adódott: a Bánk bán első, 1815. évi kidolgozását bíráló Bárány Boldizsár Rostájában egyenesen Óbudára vagy Székesfehérvárra tette a cselekmény helyszínét! Vagy itt van például Dobozy Mihály története, a romantika kedvelt példázata. Népszerűsége érthető: hazaszeretet, házastársi szeretet, önfeláldozás, hősiesség — minden megtalálható benne abból a szenvedélyvilágból, amit a romantika itthon és külföldön egyaránt kedvelt. Ezúttal is az érzelmeket kiváltó cselekmény vált ismertté, mögüle lassan táj sablonná silányult a tényleges háttér (Pilismarót, Esztergom vármegye), amely hol felégetett síkság, puszta (a képzőművészeti ábrázolásokon, Kisfaludy Károlytól Székely Bertalanig), hol megostromlandó erős vár (a bécsi helyismereti folyóiratközlésekben, s a rájuk épülő verses feldolgozásokban), és végképp elhagyható lett Dobozy Mihály Pest vármegyei nemes budakeszi illetősége.35 A továbbiakban három olyan tájszimbólum metamorfózisát vizsgáljuk a történeti Pest vármegyében, amelyek korszakunkban vitathatatlanul részei lettek nemcsak a XIX. századi magyar, de — főként Petőfi Sándor révén — az egyetemes irodalmi és kultúrkincsnek is. Az Alföld Duna-Tisza közi tartománya, a Rákosmező és Visegrád mellől ezúttal hiányzik a magyar államiságot jelképező Buda; tárgyalása túlnő mostani tanulmányunk keretein. 3.2.2. A magyar Alföld mint tájszimbólum A XVIII. század vázolt, nagy fordulata a tájélményben és ábrázolásmódban „beemelte” az irodalomba a Duna-Tisza közének síkságát is. A sor elején kétségkívül Orczy Lőrinc két verse áll, a Generál Gróf Вeleznai Miklósnak írott terjedelmes, 43 négysoros strófából álló episztola és a tamaörsi poéta legnépszerűbb műve, a Bugatzi tsárdának tisztelete, amelyről még korszakunk végén, 1863-ban is azt írhatta Arany János: „...ismeri minden ember.”36 Megírásukat évszámhoz kötni nem tudjuk (mindkettő 1787-ben jelent meg),37 ám kétségtelenül az episztola a korábbi. Abban minden elemző egyetértett, hogy a csárda-vers nemcsak az első a maga nemében, hanem egyszersmind Orczy legjobb költeménye is, ám abban 34 GEREVICH 1984, 9. és 45. kép. 35 A Dobozy-téma irodalmi tárgytörténetét Viszota Gyula dolgozta fel: VISZOTA 1903, 50-58. és 160-168. A Pest megyei kötődésre: MARKAI 1958, 98. és 166.; legújabban Szakály Ferenc (SZAKÁLY 2001, 329.) 3<i Arany János: Orczy l-őrinc. In: AJÖM XI. 469. Kéziratos másolatát 1. Zbisko Imre pasquillus-gyűjteményé- ben (STOLL 2002, 441.)! 37 ORCZY 1787, 107-108. és 199-201. A kéziratok: MOL, P 523. Orczy család lt. Varia irregistrata, 10. és 13. cs. 22. tétel, vö. KAKUCSKA 1998, 775. 260
